Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móricz János levele - 2.

2012.03.30

 

Dr. Móricz János első levele

 

Quitó, 1968. június 24.

Kedves Barátom!

 

Köszönettel nyugtázom, f. év június 7-én kelt nb. levelét.

Megtisztelő részemre, az önök segítő készsége, mert az a munka, melyet itt el kell végezni,

nagyon sok szakembernek az évtizedes munkáját fogja igényelni. Én csak a megfelelő

kiindulási helyet találtam meg és igyekeztem azt, amennyire erőm és képességeim

engedték, a köztudatba vinni, hogy utána komoly munka elindulhasson. Úgy érzem, hogy ez

sikerült, várakozáson fölül is. Emellett sikerült legyőznöm, vagy legalábbis félreállítani azokat

az erőket, melyek ennek a kérdésnek az elhallgatására törekedtek. Mindezért örömmel és

hálával fogadom segítségüket, annak az ügynek a tisztázására, mely nem egy egyén,

hanem az egyetemes magyarság ügye.,

 

1968 június 21-én Luis Valencia Rodriguez, az equadori külügyminisztérium főállamtitkára elküldte az első csoporthoz, melynek nevét és címét közöltem a véleményt kérő hivatalos leveleket.

Ebben a csoportban sikerült még az utolsó pillanatban fölvetetni Dr Pass László nyelvészt is, kinek címét egy hazai barátom volt szíves megküldeni. Miután különböző helyről várok még egynéhány címet, abban állapodtam meg az államtitkárral, hogy 2 hét múlva újabb véleményt kérő leveleket fog küldeni. Ebbe az újabb csoportba fölvettem Dr Zakar András és

Orbán Árpád urakat. Szerencsére ön volt szíves a címeket megküldeni. Kérem amennyiben vannak oly kutatók, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és esetleg részt vennének a kongresszuson is, bár ez nem föltétel, nagyon szívesen benyújtom címüket az államtitkárnak, hogy ők is megkaphassák még időben a véleményt kérő leveleket. Ez csak annyiban fontos, hogy nem szeretném, ha oly értékes emberek, kik éveken keresztül csendben, zajtalanul dolgoztak, kimaradnának, mert lényegileg itt a kérdés már eldölt, azonban a külügyminisztérium egy nagyon szép díszkiadást szándékozik megjelentetni, amelyben összefoglalja az előzményeket és válasz leveleket és úgy gondolom, hogy ez a legkevesebb amit kaphatnak, akik annyi évet szenteltek életükből és oly sok keserűséget kellett elviselniök, hitük védelmében, hogy legalább ez a szerény elégtételük meglegyen.

 

Magam hosszú éveken keresztül kutattam és kerestem eredetünket Ázsiában. Később a

Közel-keleten, Atlantiszban, Muban, Lemuriában és fönt az égen a Göncöl csillagképben.

Wegner, Hörbiger és sokan mások ott halmozódnak a könyvtáramban, igyekeztem minden

elképzelhető és lehetetlen úton, megtudni honnan jöttünk. Kik vagyunk, hova megyünk?

Ezért utaztam az utóbbi években keresztül-kasul Amerika országait, kutattam ősrengetegeit

vagy böngésztem a régi spanyol följegyzéseket a poros levéltárban. Nyomot mindenütt

találtam, úgy az óceán mélyén, mint fönt a csillagok honában. Csak kézzelfogható döntő

bizonyítékot nem találtam sehol. Így teltek az évek és én hallgattam, mert nem volt mit

mondjak, nem volt mit közöljek, míg 1965 júniusában, itt találkoztam azzal a valósággal,

melytől magam is megijedtem, mert nem hittem saját magamnak.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és én is megtanultam, hogy amit kerestem, amit tudni

akartam, azt nagyon is sokan és jól tudták, csak nekem nem volt szabad tudnom, csak

részünkre volt titok.

Ádáz és kemény küzdelem folyt le itt és tart napjainkig. A tehetetlen düh és a kétségbeesett

ember erejével küzdöttem, élő és valóságos nagy túlerővel szemben, mely erőnek azonkívül

temérdek anyagi erő is áll rendelkezésére. Csak a magyarok Istene és töretlen hitem adta

azt az erőt és elszántságot, amellyel szembenéztem elleneinkkel és végül is félreállítottam

őket.

 

Ma tudom, hogy miért folyt ez a küzdelem, ahol a fenyegetés és lefizetés az enyhébb

módszerek közé tartozik. Tudom, mert maguk az ellenfeleink dobták a szemembe:

Csak Amerikáról ne beszéljen! Csinálunk mi magából olyan nagy tudóst, olyan gazdag

embert, hogy na!" Itt volt a kutya elásva, mert innen lehet mindent igazolni. Innen vezet az út

a tenger mélyére, és innen lehet el jutni a csillagokba is. Itt vannak azok a bizonyító, tárgyi

bizonyító anyagok oly tömegben, mely előtt nem lehet többé a magyarságot a tundrák

hómezői alá küldeni. Ezért lehet nyugodtan kutatni a víz alatt és a csillagokban, de nem itt.

Ez részünkre tiltott terület volt és ezt egy sajtókonferencián, melyet Buenos Airesben

tartottam 1967. szeptember 7-én, nyíltan megmondtam az összegyűlt helyi és nemzetközi

sajtótudósítók előtt, kik órákon keresztül a kérdések pergőtüzében tartottak és az egész

konferencia elhúzódott hosszú ideig. Mindenki jegyzetelt és minden újságíró jelezte, hogy

rendkívüli hírként fog megjelenni másnap.

DE soha egyetlen sor írás erről nem látott napvilágot. Ellenben napokkal később, szavaimat

idézve, megjelent egy nagy cikk a lapokban, amelyben egy “valaki" bejelentette, hogy

Amerika területén csak a kiválasztottak kutathatnak és mindenki másnak a kutatás tilos. Úgy

hiszem elég világos a figyelmeztetés.

 

Mindezt kénytelen vagyok leírni, mert az utóbbi időben több olyan levelet kaptam, jó indulatú

és komoly kutatóktól, kik megrémülve írnak arról, hogy fogalmam nincs az elsüllyedt

földrészekről stb., stb. Félve gondolnak arra, hogy a füzetemben (Európai népek amerikai

eredete) leírt, és eddig elért eredményeket a “magyarság egy kétséges fényben való

beállítására" fogom használni. Ellenkezőleg, nem állítottam föl és nem fogok fölállítani

semmilyen tételt sem, és azt sem állítom, hogy a magyarság bölcsője Amerikában van. Azt

állítom, amit bizonyítani tudok, hogy a szumírok, magyarok innen rajzottak ki. Ez volt az

ismeretlen, Nagy Scythia, ezt lakták a szkíta népek. Mi azt az őshazát kerestük, ahova

Csaba ment segítségért. Ezt onnan “az utolsók, kik Scythiából kijöttek", úgy tudtuk, hogy az

a mi őshazánk. Ez pedig Amerika volt.

Tehát ilyen értelemben írtam meg tanulmányomat, jelezve, hogy az utolsó vízözön után ez

volt a kultúra kisugárzási helye és ily értelemben, a legrégibb. Viszont vissza kellett mennem

a vízözönig, mert különben érthetetlen és céltalan lett volna eddigi munkáságom és az elért

eredmények, melyeket nagyon nehezen lehetett volna a történelmi igazság érdekében

gyümölcsöztetni.

 

Ezzel a teóriával, vagy inkább megállapítással, elindítottam az amerikai népek történelmi

revízióját. Ezzel, visszakövetelem Amerika népeinek hatalmas kultúrteljesítményük di-

csőségét.

Ezt a történelmi igazság jegyében teszem és nem a mi igazságunk, hanem egy letaszított

földrész kultúrjogait követelem, a világ népei előtt. Ezért van oly nagy visszhangja

harcomnak és ezért áll ma rendelkezésemre sok olyan eszköz, amely nélkül reménytelen

lenne ez a küzdelem.

Ma egy földrész népei néznek Magyarország felé. A vezérkar, a kormány, a kutatók, tanárok

és újságírók beszélnek a magyarságról, és álmodnak a nagy újjászületésről, amikor a világ

népei előtt már nem úgy fognak szerepelni, mint fejletlen, kulturálatlan nép, állam, hanem

mint a jelenkor kultúrvívmányainak hosszú időn keresztül volt letéteményezői. Ma ragyogó

arccal fogadnak és újabb és újabb okot találnak arra, hogy engem igazoljanak, de nem rólam

van szó. Egy nép, egy földrész öntudatra ébredése ez. Bennem önmagukat látják és az én

harcom, így az ő harcuk lett. Ezzel lett a magyarság harca egy egész földrész harca és ezért

bízom oly nagyon, hogy a magyarok Istene végül is kivezeti népünket a sötétségből.

 

Ettől féltek elleneink, mert könnyű volt elbánni történelmünkkel, népünkkel, de lehetetlen

ennek a földrésznek a népeivel megküzdeni, ha ez a nép öntudatra ébred és nem pénzért,

nem anyagi jobblétért, hanem elorzott nagyságáért küzd. Ezért mindenre képes, semmisem

érdekli jobban, mint múltjának a világ népei előtt való elismerése. Ezt a harcot, hogy újra

visszanyerjék hajdani nagyságukat, én elindítottam és hiszem, hogy győzni fogunk. Ez a

lényege az államtitkár levelének is és ez a lényege a kongresszusnak.

Kérem kedves barátom, ne haragudjon a hosszadalmasságért, de kénytelen voltam az

előbbieket leírni, mert úgy látom, nagyon sok levélből, hogy a legnagyobb jóindulat mellett

sem ismerik föl, hogy lényegileg itt mi folyik, miről van szó és miért mozdult meg egy ország.

Sajnálom, hogy sokat kellett magamról írni, de kénytelen voltam és elnézését kérem.

 

Föladtam és remélem, már megkapták 3-3 példányt a tanulmányomból és a Fray Gregorio

Garcia könyvéből Önnek, dr. Pass Lászlónak és Orbán Árpád úrnak. Az atlaszokat a jövő

héten fogom küldeni. Az atlaszok egyenként három és fél kiló súlyúak. Rendkívüli hasznát

fogják venni, mert ezek a legtökéletesebb atlaszok, amiket valaha is láttam Amerika

őstörténetét illetően. 96 nagy térkép ismerteti Equador és Amerika őskorát a “fölfedezésig"

és az utána következő időket. Ugyan-akkor röviden ismerteti Equador őstörténetét is.

A másik könyv, melyet megküldtem Fray Gregorio Garcia könyvének egy része, melyet én

adattam ki a Történelmi Társasággal, a Külügyminisztériummal és a Katonai Térképészeti

Intézettel és ez a történelmi revízió keretében a második kiadvány.

A siker óriási, mert Fray G.G. megírta mindazt, amit az ő korában mindenki tudott, hogy a

finnek tulajdonképpen hunok, hogy az avarok magyarok, hogy a kánaáni, föníciai és

filiszteus alatt egyetlen egy szkíta népet kell érteni, mely nép, tulajdonképpen magyar és,

hogy a szkíták, a szumírok utódai. Hogy Bambice városnak Palesztinában a régi neve

Magog volt.

Emellett fölsorolja, hogy mily magyar, hun, kun, szabír, maszageta stb. törzsek lakták

Kanada, az USA, Brazília, Argentína stb., területét. Azonkívül rengeteg forrást közöl, olyant

is, amely nem szerepelt magyar történelmi ismereteink között és ezeket könnyen

ellenőrizhetően közli. Ezért adattam ki ezt a könyvet. Remélem hamarosan sikerül az egész

könyvet kiadatnom. Fray Gregorio Garcia nem krónikás, hanem korának kiváló kutatója volt,

aki itt Amerikában kutatta az indiánok eredetét 12 éven keresztül, ebből 9 évet Equador, és

Kolumbiában töltött és pedig az 1580 és 1590-es években, tehát még akkor, amikor ez

színtiszta magyar nyelvterület volt. A könyvet a korabeli cenzora szépen kiforgatta, de így is

fölbecsülhetetlen értéket jelent részünkre. Én 1965 decemberében jutottam hozzá nagyon

drágán és sok szerencsével, mert nem rég érkezett Lord Eliock hagyatékából, Angliából és

mielőtt kiárusításra került volna megvettem. T.i, az ilyen könyveket azonnal bármilyen drágán

megveszik, és az örökre eltűnik a kutatók szemei elől. Itt a külügyminisztérium levéltárában

kutatva találtam egy példányt ebből a ritkaságból, bár egynéhány oldal a hiányzik, jó

állapotban van, én a hiányzó részt fénymásolatban meghozattam az én példányomból, és

azonnal kiadtuk. Nagyon a figyelmükbe ajánlom, egy nagyítóval remekül lehet olvasni az

összes idézeteket és leellenőrizni. Miután ma szabadon közlekedem a legtitkosabb

irattárban is és a levéltárakban ugyanúgy, most keresem az 1593-ban canari, puruha,

quillaicinga stb, nyelvre fordított katekizmust és gyóntatót, mert azok magyar nyelvre lettek

fordítva és amikor a spanyol korona erre rájött, nem engedélyezte, ellenkezőleg, ekkor

megindult a legnagyobb kegyetlenséggel végrehajtott nyelvcsere. Úgy tudom, hogy

valamelyik irattárban megvan. Ha sikerül megtalálnom, ez lesz a következő facsimile kiadás.

 

A spanyol hódoltság idejében fölvett népszámlálási jegyzőkönyvek eredetijét keresem, hogy

azt is azonnal kiadhassam fénymásolatban, hogy a nyelvészek és kutatók az eredeti

okmányok alapján dolgozhassanak. Sajnos ezideig nem találtam meg a külügyminisztérium

archívumában, pedig ott kellene, hogy legyen. Ez egy 278 oldalas akta csomó és több ezer

Canari törzsbeli család- és helységnevet tartalmaz.

Nagyon köszönöm a Hymos féle 100 szavas alapjegyzéket. Ennek alapján össze fogom

állítani az itteni megfelelőket, és majd megküldöm, csak időt kérek erre.

Az Orbán féle komplexes nyelv-összehasonlító módszert itt ki tudnám adatni, de spanyol

nyelven. Mert különben teljesen reménytelen az idegen nyelvű szöveg szedése spanyol

szedőkkel és most csak a közönséges szövegre gondolok, tudományos munkát képtelenség.

Ha spanyolra fordítva megkapnám, úgy kiadatnám, ugyanúgy, mint Fray Gregorio Garcia

könyvét, ugyanolyan minőségű papíron, mert ilyen papírt kapok minden kiadásra a külügytől.

Igaz, hogy ez nem jelent anyagi hasznot, mert én minden kiadást ingyen bocsátok az

érdekeltek rendelkezésére. Ugyanis ezzel megakadályozom az illetéktelenek által való

fölvásárlást.

Nagyon örülnék, ha Pass dr. említene a levelében, hogy ő már régebben megállapította,

hogy a sumer előtti korszak közép-Amerika felé mutat. T.i, szeretem, ha minden a helyén

van és így legalább nagyobb elismerésben fog részesülni munkássága.

Minden kérésüket amennyiben módomban áll föltétlenül teljesíteni fogom, csak egy kis időt

kérek, mert nem látszom ki a munkából, és teljesen egyedül dolgozom.

Napok óta egy nagyon egyszerű gyermekkori játszószerkezet nevén töröm a fejemet, de a

magyar nevét sehogy sem találom.

A játszótereken van hintákkal és más egyéb szerekkel. Megkísérlem körülírni: egy

vasszerkezetre erősített deszka, mely föl és lemegy. Egy-egy végén ül egy-egy gyerek és föl

és lemegy. Falun a vasszerkezet helyett megtette egy jókora kő is. A spanyol neve: sube y

baja. Fölmegy és lemegy. Érdekel, mert itt még ma is a régi bennszülöttek által ismert nevén

ismerik: GUINGUILINGONGO, magyar fonetikával így hangzik: G I N G I L I N G O N G O. A

mészkőnek a régi neve I S C U volt. A lepke vagy pillangó régi neve P I L L A N T U volt.

Itt a közelben van Pomázky, és ugyanott van Pomázkő is és annak is az a neve. Amikor a

közeli Kincses (quinche) völgyben voltam és megálltam a gyönyörű táj szépségét nézve,

odavalósi kísérőm megszólalt és azt mondta ugye mily gyönyörü ez a C S U R G Ó?

Ránéztem és kijavította, kérem, arra a vízesésre gondolok ott szemben, de mi már csak a

régi nevén szeretjük nevezni. Valójában nem vízesés, hanem csurgó volt, ugyanolyan, mint

amilyenek Zalában is vannak. Spanyol fonetikával C H U R G O lenne. Így ilyképpen

napjainkig fönnmaradt a magyar nyelvből több ezer szó, amit még a mindennapi életben is

használnak.

A L A N K A, itt ma is enyhén lankás hegyoldalt jelent. Egyik expedícióm alkalmával Sigsig-

ben voltam. SIG-SIG főterének a neve úgy hiszem Szent Háromság tér, de ezen senki nem

ismeri, mert mindenki a régi nevén nevezi ma is. Régi neve pedig T U R U L, így hangzik, így

nevezik, és így is írják.

SIG-SIG járási székhely az A Z U A ~ tartományban, hajdani híres nagy hősük D U M M A

volt.

 

Kérem, ne haragudjon az ilyen kutyafuttában való írásomért, nagyon sietek és emellett ennek a szállodának a gépe is nagyon rossz, ha most hozzálátnék a hibák kijavításához, az egész levél olvashatatlanná válna. Elnézését kérem ezért.

 

Dr Móricz János

2. levele

 

Guayaquil, 1968 szeptember 21.

 

Kedves Barátom!

 

F. év szept. 3-án kelt nb. levelét megkaptam. Örülök, hogy az atlasz jó állapotban érkezett, s remélem, hogy a hajópostán feladott atlasz, ugyan csak megérkezik a napokban. Majd kérem értesíteni, hogy milyen állapotban érkezik, s hányadikán.

 

Elnézését kérem Dr Pass Lászlónak, ugyanis az államtitkárhoz küldött válaszlevele rég megérkezett, s annak a németből magyarra fordítását én végeztem, de csak ideiglenes fordítást, mert nem vállalhatom a válaszok hivatalos fordítását, oly tárgykörben, melyben rólam van szó. Ezért, a levelekről fénymásolatot készítenek, s a másolatokat külföldre küldik a hivatalos fordítás végett. Csak a magyar nyelvű leveleket, mert német, francia, angol stb. követségek s hivatalos fordítók is vannak itt. Magam, csak az első gyors fordítást végeztem, a magyar, francia, s német nyelvekről, mert ezeket a nyelveket ismerem. Így Dr Pass László kitűnő válaszlevelét is. Erről a válaszról az államtitkárnak nagyon jó véleménye van, s az ajánlott kutatási elveket is nagyon jónak találta, s a közölt szumír szavak is kitűnőek, látszik, hogy igazi szakember.

Sajnos a hivatalos válaszok, még az említett okok miatt /hivatalos fordítások/ vagy novemberig is elhúzódnak. Ezért valószínűleg az összválaszok után fog az államtitkár újra írni, s ebben az írásában, már valószínűleg meghívást is fog küldeni, de minden esetre hivatalosan föl fogja kérni a kutatókat, hogy továbbra is tartsák fönn a kapcsolatot, s segítsék elő a kutatásokat. A kongresszus megszervezése rengeteg időt jelent, s magát az időt úgy gondoljuk, hogy 1969 június-július hónapokra kell tenni. Ezért lenne ily késői időre halasztva, hogy előtte még meg lehessen hívni egy szakemberekből álló csoportot, hogy itt a helyszínen végezzenek alapos kutatást, s hogy ezt az anyagot még szét lehessen küldeni a résztvevőknek, s azoknak legyen idejük az anyag földolgozására.

 

Itt szeptember 1-től kezdődően új kormány van. Valószínűleg ez a kormány fölveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, s ennek kapcsán, Quito városában első ízben évezredek óta, lenne magyar külképviselet. Ez minden esetre megkönnyítené a kutatásokat, mert senki behunyt szemmel nem járhat, a töménytelen magyar szó, zene, szokás stb. mellett, még akkor sem, ha a kérdés nem érdekli, s még akkor sem, ha mindennek nem lenne oly nagy visszhangja itt, mint amilyen nagy visszhangja van, szerte az egész országban. A brazíliai magyar nagykövet s egy magyarországi tanácstag a kormányt képviselték az új kormány iktatásakor. Itt a külügyben nekem azt mondották, hogy a kapcsolat fölvétel hivatalosan, már csak rövid idő kérdése.

Részemről örülök ennek a diplomáciai kapcsolatnak, mert így gyorsabban, s könnyebben fogjuk tudni a kutatásokat előre vinni, emellett illő dolog is, hogy hajdani őshazájával a magyarság a legszorosabb jótestvéri kapcsolatokat tartsa.

 

Bihar Adorján, nagyon rendes derék ember, s nagyon jó barátom. Miután már 11. hónapja vagyok Equadorban, s Argentínával csak legközvetlenebb munkatársamon keresztül tartok kapcsolatot, sokan jó barátaim, kik egyébként kutatásaim eredményeit terjesztették, ma míg vissza utazom, hír és anyag hiány miatt szüneteltetik közléseiket. Viszont én nem győzöm a levelezést, mert itt teljesen egyedül vagyok.

 

Köszönöm a küldött válaszokat, nagyon érdekesek. Visszatérve a két szlovák utazó könyvére, mellékelve küldök fénymásolatot Luis Cordero kecsua szótárából, melyből megállapítható, hogy a két utazó valószínűleg a múlt század végi könyvekből értesült, még mielőtt a suhár törzset fölkereste volna. T.i. abban a korban sokan írtak az itteni törzsek “uralaltai” eredetéről.

 

A tánc szakértőnek föladtam 28 fényképmásolatot az itteni táncról, s ugyan azt az anyagot önnek is mellékelem, egyelőre míg jobb anyaghoz jutok. Ez az anyag a LLACTA folyóirat /LAKTA/ “ELQUISHIHUAR EL ARBOL DIOS” című 1 kötetéből 1966-os 2. kötetéből 1968 lett kifényképezve spanyolul:

LLACTA – Organo de publicacion semestral del Instituto de Antropologia y Geografia Ecuatoriano /IEAG/.

 

Közlök pár érdekes szót: v e r g a itt a férfi hímvessző neve, s ugyancsak így írják s ejtik még ma is vasmegyében, s nem a ló-fa, mi a karóba húzást jelentette, mely szokás egyébként itt is nagyon elterjedt volt. P i n t , fennmaradt a véradásnál mint mérték, egy pint vért adnak itt az emberek, p i n t így írják s ejtik. A női nemi szerv neve: c h u c h a - magyar fonetikával így írják: csucsa. Ez a három szó is igazolja, ahogy már többször jeleztem, hogy itt rengeteg magyar szót tartott meg a tudat alatt a lakosság a régi magyar nyelvből. Sehol máshol ezek a szavak nem léteznek, csak itt. Még annyit, hogy külön szótárt lehetne összeállítani a jó magyaros káromkodásból. T.i. minden Magyarországon honos káromkodási forma spanyol nyelvre van fordítva, s néha még egy-egy magyar szó is megmaradt. Mindezt csak az veszi észre, aki nagyon jól beszéli a nyelvet, s nagyon jól ismeri Amerikát, mert máshol ezek a formák nem fordulnak elő, ennek pedig az oka, hogy bizony még nem rég magyarul káromkodtak.

 

Jó lenne egy levélben közölni az államtitkárral, hogy a levelek érdembeli megválaszolása c. két hónap múlva fog megérkezni. Nagyon jó ötlet francia vagy angol nyelvű hivatalos fordítást mellékelni, mert ez nagyon megkönnyíti a dolgokat.

 

Itt van egy pulikutya szerűség, ugyanúgy néz ki, s olyan szőrös is, ennek a neve itt:

p u l c h u n g o – magyar fonetikával: p u l cs ü n g ó. Ugyan ennek a kutyának a neve Peruban, ahol 1964-ben az Uramba völgyében találkoztam vele, ott p a l q u i volt, magyarul p u l k i. Ugyan ott találkoztam egy félig disznó félig kutya szerűséggel, majdnem szőrtelen, ez emlékeztetett a disznó kutya, szójárásunkra, bár ez németben is megvan.

Dr Móricz János

3. levele

 

Guayaquil, 1969 március 2.

 

Kedves Barátom!

 

Először is kérem, ne haragudjon hosszú hallgatásomért, rajtam kívül álló okok megnehezítették az utóbbi hónapokban az ittlétemet. Múlt év október havában, egyik Argentínából érkezett ügyfelemmel lopás áldozata lettem, s bár az én anyagi veszteségem csak ezer dollár volt, azonban az ebből kifolyólag ért károsodás nagyon sok ezer dolláros volt. Ezért az utóbbi hónapokban minden időmet kénytelen voltam anyagi helyzetem rendezésére fordítani, hogy aztán tovább folytathassam a kutatásokat. Úgy látom, hogy májusra már újra teljesen rendbe jövök, sőt, ha minden jól megy a kutatásokra és könyv kiadásra is nagyobb összeget fordíthatunk.

 

Gondolom, hogy minden küldeményét megkaptam, többek közt Élet és Tudomány két példány, a Kutya, Ethnographia és legutóbb Domokos Péter Pál kitűnő munkája Der Moriskentanz in Európa und in der ungarischen Tradition stb. Ezek a küldemények nagyon nagy segítségemre voltak, s köszönöm a fáradozását ez ügyben is. Részemről tovább fogom küldeni az anyagot, s circa tíz könyvet és füzetet fogok Quitoból címére megküldeni.

 

Kérem értesíteni Andrássy urat, hogy az ígért anyagot még nem tudtam elküldeni, az említett nehézségek okozták, azonban mindent rövidesen megküldök címére.

 

Én készülök egy kis időre átmenni Argentínába, úgy tervezem, hogy március 20-a körül utazom, mindenesetre megírom mielőtt elutazom, hogy az összeköttetés meg ne szakadjon köztünk. Ezért most arra kérném, hogy amennyiben teheti, írjon egy levélben egy rövid összefoglalót arról, hogy ezideig mennyire jutottak az anyag földolgozással, illetve milyen anyaggal számolhat a kongresszus és kik dolgozták föl, vagy dolgozzák az anyagot. T.i. erre azért lenne szükség, hogy jelezzem a külügyminisztériumnak, hogy ezideig mennyire jutott a munka.

 

Argentínai tartózkodásomat arra is föl akarom használni, hogy megállapodjak egy magyar kiadóval a tanulmányok s könyvek kiadására, úgy hogy a megfelelő sorrendről, s anyagról, mit ki kell adni ugyancsak örülnék, ha szíveskedik tájékoztatni.

 

Fray Gregorio Garcia részletet is ott fogjuk kiadni, s remélem, hogy meg fogok tudni állapodni Dr Theész János barátommal a Transzilvánia kiadóval.

 

Nagy örömet szerzett kedves barátom Láng Imre címével, t.i. én már vagy tíz éve, hogy nem voltam Venezuelában, hol annak előtte bizony sokszor jártam és hosszabb ideig is tartózkodtam. Sajnos az Imre címét nem tudtam és most akartam Argentínában megszerezni. Igazán nagyon derék ember, s nagyon jó magyar ember Láng Imre, a napokban fogom egy levéllel fölkeresni, s a régi barátságot fölújítani.

 

Domokos Péter Pál munkája nagyon jó, s örülök, hogy ilyen gyorsan megállapítottam hogy magyar táncokról van szó. A baile del Serrucho, azaz fűrész tánc, melyet úgy itt mint a bolíviai Cochabamba-ban is láttam táncolni, egyszerű csárdás.

 

Remélem, nem kérek túl sok munkát ezzel a levéllel, s ha nem is írtam meg minden időszerű dolgot, csak azért van, mert nagyon sietek, s szeretném, ha ez a levél holnap reggel elmegy, azaz ma mert már hajnali két óra van.

 

U.i. argentínai munkatársam állandó címe, melyre argentínai levelezésemet irányítani kell:

 

Edmundo Nagyiványi

Ricardo Fernandez 53.

 

TIGRE – F.G.B.M.

Republica Argentina

Dr Móricz János

4. levele

 

Guayaquil, 1969 április 12.

 

 

Kedves barátom!

 

Örömmel vettem március 13-án kelt részletes levelét, annál is inkább, mert így egy átfogó képet kaptam az otthoni munkásságáról, s ez nagyban elősegíti az itteni további tevékenységemet. Sajnos még valószínűleg május hó közepéig itt kell maradnom, így nem fogok tudni találkozni Z.J.-vel, mielőtt végleg Európába telepszik, pedig nagyon hasznos lett volna a találkozás.

 

Január 12-i levelét a táncelemzésekkel kapcsolatosan megkaptam, s ugyancsak azonnal följegyeztem fordító barátunkat is; mint ahogy az előző levélben említett antropológus munkatársunkat is fölvetettem.

 

1.- köszönöm a vélemény nyílvánító levelekre vonatkozó tisztázást. T.i. nagy részét magam is olvastam, viszont az utóbbi időben ritkábban utaztam föl Quitoba, így kissé kevesebbet is tudtam mindezzel foglalkozni, s emellett értékes levele nagyon jó összefoglalót adott. Igyekezni fogok, hogy Dr Molnár Imre és Andrássi munkásságához még a szükséges anyagot idejében eljuttassam, címükre. Az előző levelemben említett körülmény késleltetett.

 

2.- A fenti anyag publikálása elsőrendű feladat, s ezen a téren úgy hiszem nem lesz különösebb akadály, hogy nemcsak spanyol, de több nyugati és keleti nyelven is megjelentessük az anyagot. Az adaléknak szánt anyag, melyet fölsorol levelében s melyet megkaptam, ugyan úgy, ahogy azt ajánlja, ki lesz adva. Tegnapelőtt érkezett meg a gyorsíró lap két példánya, a rovásírás-eredetéről szóló értékes cikkel.

 

3.- Gárdonyi munkáját várom.

 

4.- Nagyon jó útmutatás részemre a Szerzői Jogvédő Hivatal említése, mindenesetre ettől függetlenül továbbra is igényelni fogom szíves segítségét ez ügyben is.

 

5.- nem tudtam ezideig az új kiadóról, bár lehet, hogy az argentiniai leveleim közt erre is van utalás, mert ide csak azt az anyagot küldik utánam, mit szerintük ottani munkatársam szerint szükséges, hogy ezzel kissé könnyítsék levelezésemet. Nem tudtam arról se, hogy Dr Théesz Jánosnál hevernek Gosztonyi tanulmányai. Mindenesetre ezeket a kiadványokat, azaz a kiadásukhoz szükséges fedezetet igyekszem megszerezni, hogy emiatt ne legyen fönnakadás.

 

6.- Azóta, hogy eljöttem Argentínából erre a negyedik utamra, nincsenek híreim arról, hogy a Salvádor Egyetem sumer tanszéke működik-e, mert mikor innen először visszautaztam, s az eredményeket bemutattam az évzáró ünnepségen, nem voltak hajlandók meghallgatni, mert úgy említették, hogy még akkor sem érdekes, ha tényleg úgy van, ahogy állítom, mert nem igazságra van szükségük, hanem erőre, s egy keleti nagyhatalmat emlegetett V.P. hajdani politikus, kit /Badinyi/ Jos Ferenc támogatott. Sajnos a tanszék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig sokan voltunk, akik támogattuk remélve a tisztulást. Magam, rajtam kívül két hallgató tandíját vállaltam, s fizettem míg visszatértem után ezek a szomorú események előfordultak. Ettől kezdődően megszakítottam minden kapcsolatot a tanszékkel, s egyedül egy-egy jó barát s munkatárs segítségével dolgozom. Minden költségemet magam fedezem. A XXVII. Nemzetközi Orientalista Világkongresszusról, magam is csak hírlapi hír alapján értesültem, s az Argentínában keringő hírekről tudok, melyekről nem szívesen írok.

Az említett néprajzi térkép, azonos a japánok által rég kiadott, s selyem kendőre nyomott térképpel, melyen némi kis változásokat eszközöltek. Tehát nem egy új néprajzi munka alapján készült. Ettől függetlenül, az El Salvador jegyzi a térképet. Ha visszautazom, fogok egyet szerezni, s megküldöm. Ugyancsak megkísérlem a kongresszusi oroszlános jelvényekből is szerezni, s küldeni. Erről a 6. pontról szívesebben hallgattam volna, mert nem szeretek rosszat írni, ha jót nem írhatok, inkább hallgatok.

 

7.- mindenesetre, majd magyar szövegre is szükség lesz, de legelső sorban idegen nyelvű kiadások fogják az ügyünket előre vinni a végleges megoldás felé.

 

8.- Még egyszer egy kellemetlen ügyet kell letárgyalni, sajnos nem lehet az embereket meggyőzni arról, hogy doronggal nem lehet verebet fogni, pedig ezt mindenki nagyon jól tudja. Csőke Sándor, aki Ausztriában él, s egyébként egy kitűnő ember, bár csak a levél által ismerem vagy 4 éve, összeállított egy jó munkát, melyben az uralaltáji nyelveket tárgyalja az itteni ayamará és quechua nyelvekkel. A tanulmány jó, itt nagyon nagy hasznát tudnám venni, de sajnos az összekötő szöveg teljesen értéktelenné teszi a nyelv összehasonlító munkát. T.i. itt spanyol nyelven a szöveg értelmetlen, s esetleg félreértésekre adhat okot. Mindezt megtetézi a záró szó, mely az egész munkának egy félreérthetetlen politikai jelleget kölcsönöz. Ha nem így lenne, remekül tudnám kamatoztatni a magyarság érdekében, s jól segítene az egész ügynek, így viszont nem tudom mit kezdjek vele, mert ha én csak tizedrészét követném el annak, ami a szövegben és utószóban van, elleneink már rég világgá kürtölték volna, hogy nem tudományról, de egészen másról van itt szó. Pedig úgy a szerző, mint a kiadó nagyon rendes magyar emberek, s jó barátaim is. Én egy példányt külön borítékban föladok ebből a tanulmányból, az Ön részére, s kérem, legyen szíves szakvéleményt adni róla, hogy tudjam meddig lehet ezzel az összeállítással elmenni.

 

Egyetértek teljes egészében azzal, amit épp ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ír a 8. pontban. Éppen ezért zavar az említett tanulmány összekötő szövege stb. úgy látszik, hogy nagyon el vagyok maradva a nagyvilágtól, mert Gosztonyinak a Gilgames eposz olvashatatlan részének a megfejtését sem ismertem eddig. Természetesen nagyon jó anyag a kongresszusra is, s ha lehet föl fogjuk használni. A leveléhez mellékelt újság kivágásokat is megkaptam. Ezzel kapcsolatosan küldök egy itt talált far-dísz pecsét munkát, melyről a magyar Orinoco expedíció is említést tesz az egyik újságcikkben. A Magyarországon járt Pedro Menendez Gilbert volt miniszter nekem nagyon jó személyes barátom, viszont ami az őstörténetet illeti, ahhoz egyáltalán nem ért, így nem kérhettem meg semmire ezen a téren, mert a legnagyobb jóindulata mellett sem tudott volna segíteni.

Láng Imrének küldtem anyagot, azonban még a levélkapcsolatot nem vettem föl ezideig, mert nagyon lefoglalt az újabb comiték alakulása.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

COMITE REIVINDICADOR ECUATORIANO DEL PATRIMONIO CULTURAL DE AMERICA, még tavaly szeptember-október hónapokban megszerveztem az amerikai kultúrörökséget visszaállító comitét, melynek egyetlen célja, mint a neve is jelzi, az amerikai földrész kultúr hagyományainak helyreállítása. Minderről nem írtam, mert különben is egy kegyetlen nagy harc folyt le időközben, melyet maradéktalanul megnyertem. T.i. az itteni spanyolok s az általuk fizetett írók és újságírók, tanári kar, papság, sajtó stb. minden vonalon egy nagyon erős támadást indítottak ellenem, s ebben a legenyhébb a fenyegetés volt. Mindent elkövettek, hogy a sajtó ne hozzon munkásságomról semmi hírt, ami itt bizony elég súlyos lenne. Ezt sikerült kiküszöbölnöm, azonban később a comite alakítására meghívottakat fenyegették, s többek ellen sajtón keresztül írtak difamáló cikket, ami bizony többeket elriasztott. Az újságírókat egyenként fölkeresték és igyekeztek ellenem hangolni őket, s mikor ez nem ment újabb s újabb koholmányokat eszközöltek, míg mindez történt én tovább dolgoztam s nem válaszoltam a támadásokra, azonban mikor a tetőfokára hágott a szemtelenség, akkorra már megalakult, s hivatalosan is fölszólították őket, hogy jelenjenek meg az itteni televízióban mindnyájan, s nyilvánosan tárgyaljuk le az ügyet. A bizottság még közölte velük, hogy azt a kedvezményt is adom nekik, hogy nem kérdezek, csak válaszolni fogok az általuk föltett kérdésekre. S míg ők mindnyájan fölvonulhatnak ellenem, én egyedül fogok válaszolni. Ettől úgy megijedtek, hogy egyszerűen elhallgattak, s nem voltak hajlandók a kihívást elfogadni. Viszont ekkor a comite lépett azonnal komoly működésbe és így ma ezen a téren egyedüli komoly szerv, melynek komoly tekintélye van, melyet az előző támadásoknak köszönhetünk. Időközben több más amerikai állammal is fölvettük a kapcsolatot, főleg olyanokkal, kiket én már régebbről ismertem, előző kutatásaim alapján.

 

A comite célkitűzései a következők: az amerikai ősnyelvet mint kötelező tantárgyat az összes amerikai földrész területén bevezetni. Amerika ősnyelve magyar volt, s így a magyar nyelvet különös kezelésben részesíteni. A magyar ősnyelvből származó nyelvek Amerika területén, különös védelemben részesíteni őket a napjainkban folyó genocidium ellen, melyet főleg a spanyol nyelv terjesztői, s a spanyol nyelv akadémia folytat egész Amerika területén. Keresni a kapcsolatot a testvér népekkel és utódaikkal, hogy a több mint négyszáz éves sötétségből kiemeljük a földrész népeit. Egy tudós kongresszus összehívásának a támogatása stb. ez ennek a comiténak a szerepe, s ezt a feladatát ezideig elég jól ellátta.

 

Hogy ez itt mit jelent, talán jobban tudom érzékeltetni, ha azt írom milyen hatást vált ki a comite azokon a helyeken, melyeken hivatalosan megjelennek. A múlt napokban küldtem egynéhány újságcikket, az utolsó kultúr körutamról. Mindez az utazás Manabi tartományban zajlott le, ahol Montecristi, Manta, Bahia de Caraquez, Portoviejo, Chone, s újra Manta kellett előadást tartanom. Ezeket az előadásokat már régóta tartom, s mindig nagyobb hallgatóságom van. Egy ilyen előadás mint például a Portoviejo-i, melyben a provincia összes előkelőségei, s szellemi elitje mind megjelent, a következőkép zajlott le.

 

Az összes helyi lapok napokon keresztül első oldalon fényképes nagy meghívót közölnek, ugyancsak az előző előadások méltatásai is megjelennek képekkel az előadásról. Külön meghívókat küld a kultúrház vagy az egyetem vagy más club vagy rendező szerv. Az időpont este félnyolc órára van kitűzve. Velem közlik, hogy nyolc óra harminckor jön értem a bizottság a szállodába, s 9 órakor fogunk a kultúrház dísztermében megjelenni. Este kilenc óra után zsúfolt terem volt, mikor még az elnök, Dr Luis Duenas Vera még nem nyitotta meg az előadást, valamit vártak még, a közönség rém türelmes, ekkor egy rettenetes nagy tülkölés tört ki, a 36 kilométerre lévő Manta-ról, régi Jokay, egy nagy autókaraván érkezett, azok akik már hallották előadásomat, s kik már alakítottak egy comitet Manta városában. Tülkölés, lárma, ricsaj, valahogy bezsúfolódtak, s azonnal egy nagy éljenzésben törnek ki.

T.i. ők már az én híveim, ezzel csak szívélyesen akartak egy kis hangsúlyt adni a következő előadásomnak. Ekkor végre a kultúrház elnöke, ki egyben a bíróság elnöke is, Dr Luis Duenas Vera megtartotta bemutatásomat. Elkezdtem beszélni, s két órán keresztül tartott az előadásom, először az értelemhez szóltam, s fölsoroltam minden olyan anyagot, mely bizonyító erővel bír. Utána arról a földrészről beszéltem, mely a spanyolok előtt Nagy Scythia volt, hogy éltek abban az emberek stb. stb. míg végül, mindennek a történelmi hamisításnak a megszüntetését kértem, követeltem. Ezután a s mint befejezés csak az érzelemhez szóltam, s az érzelem közbeszólásokat óriás tapsviharokat váltott ki a közönségből, akik dobolva s tapsolva követelték a történelmi revíziót.

Miután befejeztem az előadásomat, fölszólítom a közönséget, hogy bármilyen kérdése van, azt tegye föl, s meg lesz válaszolva. Ez nagyon tetszik a népnek, s bizony előfordult, hogy újabb s újabb valóságos előadást rögtönzök. Ellenben itt Portoviejon, még egy külön szám is volt. T.i. a spanyolok elküldték egyik tanárnőjüket, hogy tegyen föl kérdéseket, s igyekezzen lehetetlenné tenni. A kérdések vége felé hirtelen nagy csend lett, amikor a tanárnő föltette a kérdést: “úgy tudom, s úgy tanítottak, hogy az amerikai földrész egy teljesen új keletű, s ezért nevezzük Új földrésznek, meg tudná Ön mondani, miért mondja azt, hogy ez nem új földrész.” Válaszom: amennyiben Amerika új földrész lenne, s ezáltal csak a legújabb időkben települt, népesedett be, akkor ha ez így igaz lenne, nem lennének olajkutaink, szenünk etc. Etc. A föld geológiailag egyszerre született, eltekintve a rajta végbement fölszíni

Változásoktól. Tehát a kor azonos. Nagy tapsvihar zúdult rám, hogy a tanárnőt elnyomják, s mikor elcsendesült a tanárnő újra megszólalt hangosan és mérgesen “én kérem önt vegye tudomásul, hogy Amerika teljesen új földrész”. Válaszom: Kérem higgye el nekem, hogy úgy a lábam mint a fejem azonos korúak. A közönségből oly irtózatos röhögés tört ki, hogy a tanárnő fölállt, s vörös arccal távozott, míg a közönség hangosan derült, mert örült annak, hogy az ő földje, hogy az ő történelme, s múltja védőre és pártfogóra talált.

 

Még az előadás vége felé mondottam, hogy nem illeti meg az itteni népeket az indián jelző, azonban, ha ezt elleneink erőltetik, úgy vegyék tudomásul, hogy én nagyon büszkének érzem magamat indián mivoltomra. De vegyék tudomásul azt is, hogy mikor nekünk indiánoknak gyönyörű városaink voltak, s függő hidakat, s utakat építettünk, ők kik minket indiánoknak neveznek, még az őserdők sűrűjében ugráltak ágról-ágra. Egy-egy ilyen mondat után nyugodtan pihenek, mert bizony nem akarják abbahagyni a tapsot és a dobolást. Az ilyen előadások után aztán mindenki még külön beszélgetni akar, meghívások stb. rettenetesen fárasztó, bár nagyon érdekes.

 

Ezideig nyolc comite van, de újabban nagyon sok tanár, újságíró, értelmiségi és ifjúság jelentkezik, hogy comite alakulási engedélyt kapjon, azaz beleegyezésemet kérik. Így rövidesen az egész ország be lesz hálózva comitékkal, melyek ugyan azt a célt szolgálják, s ugyanazokat az ideálokat hirdetik: a történelmi revízió haladéktalan végrehajtását, s a magyar nyelv, mint Amerika ősnyelve haladéktalan elismerését.

 

A fehér indián, ezen a néven is neveznek egyre sűrűbben, s ily értelmű újságcikkek is láttak napvilágot, említve, hogy a tradíciók arról szólnak, hogy majdan eljön egy fehér indián, aki a népet kivezeti a szörnyű elnyomásból. Az igazság az, hogy a szellemi elnyomása a népnek rettenetes, s így bizony örülnek mind annak, amit ily értelemben értük teszek.

 

A Portoviejo-i előadásom után másnap Dr Luis Duenas vera, a Portoviejo-i bíróság elnöke, s a kultúrház elnöke büszkén mondta, hogy őbenne is indián vér folyik, de ezt a többiekkel együtt spanyol nevek alatt szigorúan eltakarták, mert szégyen volt ezidáig indiánnak lenni. Azonban mióta én hangosan hirdettem az “indiánok” felsőbbségét, mindenki boldogan kezdi levakarni magáról a nagyon vékony spanyol mázt, s “indián” őseit kezdi kutatni, mert kik előadásaimat meghallgatják, utána büszkék származásukra. Egyre sűrűbben hallom, hogy egyik is másik is azt mondja, hogy egyik nagyapja magyar volt. Hiába, divat lett magyarnak lenni, s így egy kis kerülővel közelebb jutnak, ha az ellenőrizhetetlen egyik nagyszülőre ráfogják, hogy magyar volt.

 

Tavaly itt járt a magyar rádió és TV. Részéről, valamint a Népszabadság részéről egy-egy kiküldött Robert és Várnai urak. Véletlenül találkoztam velük a Quitoi Humboldt szállodában, s később itt a Continentálban. T.i. egyik céljuk a velem való találkozás volt, röviden elbeszélgettünk, s megajándékoztam őket egy-egy atlasszal. Ők mondták csodálkozva, hogy meg vannak lepődve azon a munkán, melyet itt végeztem, mert mindenütt tárt karokkal fogadták őket, s testvérként kezelték őket, említve nekik kutatásaimat. Úgy tudom, hogy erről megemlékezett a televízió, mert az egyik adásban rólam is beszámoltak, mint ki azt állítom, hogy innen származott a magyarság.

 

EL VERDADERO AMERICANO; írta Virgilio Valladares Aldeco: Mexico. Magyarul: az igazi amerikai: V. Valladares A. már régebben kereste velem a kapcsolatot Mexikóból, mert az egyik itteni kutatásaimat tárgyalta. Nemrég sikerült a kapcsolat felvétel, s ő megküldte könyvét a fönt említett címmel. Ez a könyv ötven év kutatásainak az eredménye, s érdekesen ugyan azt vallja, mit én is állítok; lényegileg tagadja a Bering agyrémet: Tagadja az ázsiai eredetet. Állítja Amerika ősiségét;

Dr Móricz János

  1. levele

 

Quito, /Két-ős/ 1969 május 7.

 

 

Kedves barátom!

 

Csak néhány gyors mondatba szertnék gyorsan beszámolni. A múlt héten feljöttem Kitoba, s többször találkoztam egy nagyon kedves és becsületes ferencrendi szerzetessel; Fray Carlos Alberto Coba.Több éve ismerem, s zenekutatással foglalkozik. Úgy tudom, hogy meglehetősen jó zene szakismeretekkel rendelkezik. Mindenesetre sok éve már, hogy komolyan gyűjti a népzenét, s így számottevő anyaggal rendelkezik. Meglehetősen sokat utazik, s így ismeri a columbiai Kun testvéreink zenéjét is, s abból is van egy jó gyűjteménye. Én az utóbbi időben hónapok óta igyekeztem a kapcsolat újra felvételét, ami csak a napokban sikerült. Így ma véglegesen megállapodtam vele, hogy egyenesen vegye föl a levélbeli kapcsolatot önnel, s megadtam az úgy ön, mint Dr Gárdonyi, Dr Molnár címeit, hogy az anyagot, ami nála van haladéktalanul s gyorsan az önök címére megküldhesse.

 

Fray Coba önzetlen közreműködése és segítsége, több itteni és columbiai szerzetes közreműködését is fogja jelenteni, akik az általuk gyűjtött, s sok éves munkásságuk eredményével óhajtanak segíteni. Mindezt megkönnyítette Domokos Péter Pál tanár úrnak megküldött – Der Moriskentanz in Europa und in der ungarischen Tradition – című tanulmánya. Mert ahogy megkaptam, átadtam Fray Cobanak, ki itteni német szerzetes társaival tanulmányozta s megállapították, hogy a teljes azonosság magából a tanulmányból is világosan megállapítható. Így elhatározták, hogy ezentúl mindenben a legmesszebbmenően bekapcsolódnak a munkába, s kérésemre megküldik önöknek eddig végzett kutatásaiknak az anyagát. Egyelőre a levelezést az ön közreműködésével, s Fray Coba útján fogják eszközölni.

 

Arról is szó van, hogy esetleg egy szerzetes átmegy majd Magyarországra az önök segítségével ottani kapcsolatok kiépítésére az anyag teljes földolgozására. Fray Carlos Alberto Coba még ma fog íni, s anyagot küldeni. Ugyancsak százszámra vannak neki helyszínen fölvett hangszalagjai, amiket ugyancsak meg fog küldeni. Magam melegen ajánlom ezt a fiatal, lelkes jó szerzetes testvérünket. Nagyon örülne, ha a Coba vagy Koba nevet Magyarországon meg lehetne találni, t.i. ő ekvádori, s “indián” vér folyik az ereiben, így természetesen az utóbbi időben lelkes magyar lett belőle, s nagyon szeretné Magyarországot meglátogatni.

Júliusban Argentínába fog jönni, ahol több előadást szervezek az ottani egyetemeken, ahol az itteni, s magyarországi ősi zene azonosságáról stb. fog beszámolni. Kb. 3 hétig fog tartani argentínai előadó körútja, melynek úgy argentin mint magyar vonalon is nagy jelentősége lesz. Ha ily irányban tudnák önök valami anyaggal segíteni, nagyon jó lenne.

 

A napokban nagyon komoly beszámolót fogok küldeni arról, hogy milyen stádiumba lépett a kongresszus az itteni hivatalos kormány körökben … egyelőre csak annyit írhatok, hogy sok mindenben, s sokszor hihetetlen akadályok legyőzésével kellett megküzdeni, de az eredmények várakozáson felüliek.

Hogy mikor utazom Argentínába, jelezni fogom időben, az eredmények késztettek utam elhalasztására

 

Dr Móricz János

6. levele

 

Guayaquil, 1969 június 21.

 

Kedves barátom!

 

Megkaptam április 26-án kelt, nagyon érdekes levelét, úgy mint a mellékelt küldeményt, mely az első nemzetközi közép-ázsiai tudományos megbeszélést, szimpoziont ismerteti. A közölt eredmények nagy előrehaladást jelentenek, s magam nagyon örülök, hogy a közölt nevek közt látom azokat, kik oly sokat fáradoznak, az itteni kutatásokkal kapcsolatban is. Őszintén gratulálok. Ugyanakkor értesítettek Argentínából, hogy a jelzett anyagot megkapták.

 

Simsai L. Vilmosnak írtam egy részletes, bár a sietség miatt csak úgy kutyafuttában összeállított ismertetést, s kértem adja át elolvasásra, hogy ha bármi történnék e téren, ne érje önöket meglepetés. Ahogy a jövő héten Kitóban rendezem a jogi helyzetet, azonnal megküldöm a fénymásolatokat, hogy azok az önök birtokában legyenek. S ha bármi történne, akkor mindenesetre tudnák, hogy valójában, mik voltak az előzmények, s bármikor a nemzetközi bíróság előtt a megfelelő anyaggal követelhetnék mindezzel kapcsolatosan a magyarságot, szellemi s anyagi téren megillető részt.

 

Erősen készültem, hogy Argentínába visszautazzam, hogy épp a levélben leírt ügyet, a végleges megoldás felé vigyem, mikor a nemzetközi hír-ügynökségek világgá röpítették a hírt, hogy jól fölszerelt expedíció fog ide érkezni, hogy az Inkák kincseit megkeresse. Ahogy utána néztem, meggyőződtem arról, hogy meglehetősen jó információik vannak, s ez késztetett arra, hogy mindent félretéve átvágjam magamat az ősrengetegen, s értesítsem az ott élő testvér törzseinket. Nagyon nehéz itt mindennek a biztosítása, bár a legkiválóbb ügyvédi iroda vette át, így a jövő héten hivatalosan lesz bejelentve s a megfelelő jogvédelem szerint engem illet meg a fölfedezés, s az ezzel járó ötven százalék. Ez elvben rendben is van, azonban a valóság másképp fest ideát. Mindenesetre, így joggal védhetem a területet, s azt meg is fogom védeni. Mert nem vagyok hajlandó tovább eltűrni, hogy minden kultúr leletet, írást, s egyéb tárgyi bizonyítékot beolvasszanak, s kiraboljanak. Arra számítok, hogy a legrosszabb esetben, ha kell fegyvert fogok, s közben kérem a biztonsági tanács sürgős összehívását, hogy a terület védelmére nemzetközi erőket rendeljen ki. ismerve az itteni helyzetet, sajnos kevés emberre számíthatok, olyanra, aki az igazságért önzetlenül cselekedne. Ez nehezíti meg a kérdés gyors, s jó tisztázását. Ez ügyben, ahogy az irataim elkészülnek, azok fénymásolatait megküldöm, hogy tiszta képet kapjanak minderről.

 

Hogy egy kis képet kapjanak az itteni állapotokról, közlöm a következőket; Van Cuenca városában egy idős pap, aki már több mint negyven éve gyűjti a környékbeli leleteket.

Legutóbbi látogatásom alkalmával mesélte padra Carlos Crespi, hogy az a szép jogar, mely gyűjteményében van, egy fáraó sírjából került elő. A bebalzsamozott fáraót levetkőztették, minden aranytárgyat, ékszert leszedtek róla, s őt magát beledobták a folyóba. A jogart lekopasztották, s utána elvitték neki eladni. Ilyen esetek napirenden vannak. Az itteni kutatók közül nehezen lehetne csak egy nagyon kis társaságot is összehozni, mely önzetlenül, s csak a tiszta tudomány, s az igazságért dolgozzon. Emellett teljesen laikusak ebben a kérdésben. Az egyik “tudós” fölkereste padra Crespit, s kérte, hogy adja neki kölcsön, azokat az arany táblákat, melyek írással vannak tele róva, s majd ő megfejti, s visszaadja őket. Crespi, átadta az írott táblákat, s Prof. Francisco Huerta Rendon, mert ez a neve a “tudósnak”, elvitte a leleteket az U.S.A.- ba, s azokat eladta. Utána írt Crespi ellen difamáló cikkeket, mondva, hogy mindaz, ami Crespi birtokában van, hamisítvány. Crespinek rengeteg egyiptomi, etruszk, kánaáni stb. lelete van a múzeumában. A leletek közt nagyon sok az arany lelet, ezeket többek között volt suhár növendékeitől is kapta. Ezért oly nehéz itt ennek a kérdésnek a biztosítása, s rendes körülmények közt való megoldása.

 

Nagyon sajnálom, hogy a Himes féle szójegyzékhez még nem tudtam a megfelelő szavakat megküldeni. Ennek rengeteg oka van, s mondhatnám, hogy a S.V. részére írt levelemben részben leírtam őket. Azonban, bár a kecsua nyelv, úgy mint az ajmará is, nagyon közeli testvér nyelvek, itt még ma is élő ó-magyar nyelvről van szó.

Andrés fernandez Salvador, aki a Macsacsi-i forrás ásványvizének tulajdonosa, s mely ásványvíz itt – aqua mineral Güitig-név alatt kerül forgalomba, kérdezte tőlem, hogy meg tudom-e mondani, mi volt a forrás régi neve, melyet még az 1800-as években följegyeztek, s erről egy könyv is van. Majd a megfelelő fénymásolatot megküldöm. A följegyzés a következőképpen szól: “b e l e t m o s” ezen kívül “belermos”. Tehát, aki följegyezte a forrás régi nevét, miután magyarul nem tudott, azaz bél mosó víznek nevezték. S ma is ilyen tulajdonságáról ismert. Úgy hiszem ez a két szó is beletartozik a szójegyzékbe.

 

A Panama-Columbiai kunokra vonatkozó kis tanulmánynak egy kis részét lefordítom magyarra, mert úgy érzem, nagyon fontos. Bár az egész tanulmány rendkívüli magas lelki, szellemi életről, s erkölcsvilágról tanúskodik, sőt oly magas nívójú életről, melyet ma a nagy “műveltségű” népek nem tudnak fölmutatni. Természetesen a kunok is ó-magyar nyelvet beszélnek, s én arra gondoltam, önök erre azonnal rá fognak jönni.

 

A tanulmány végén néhány sorral a szerző Ernesto Cardenal neve fölött a haldokló kunokról ír, s a következőket mondja:

 

despegate del mundo, que las cosas de aqui valen poco:

válj el a földtől, mert az itteni dolgok keveset érnek:

 

piensa en Dios que es nuesto padre. Dios te llama,

gondolj Istenre, ki a mi Atyánk. Isten hív,

 

ya te quiere llevar, vas a morir. PABA IGALAGI BE MAI:

már el akar vinni, meg fogsz halni. Paba igalagi be mai:

 

ya has entrado en el camino de Dios”

már bementél /betértél/ Isten útjára”.

 

Itt egy eredeti kun mondat van idézva; Paba igalagi be mai, s ezt a szerző úgy értelmezi,

hogy ; már bementél Isten útjára.

Viszont én a következőképp értelmezem:

 

P a b a i g a l a g i b e m a i

Apa /Atyánk/ égi lakába be megy

 

A tanulmány tisztázza, hogy – Dios Paba egyenlő Istennel. Viszont ez nem felel meg, hanem összekeverik jelentését, az általunk nagyon jól ismert “A t y a I s t e n -el”.

Továbbá “Paba Tummati” azt írja, hogy mindennek a teremtője /”Creador de Todo”/. Ugyancsak általunk ismert – “T e r e m t ő A t y á n k” – ról van szó. Tummati – Teremtő. Diosayla, szerinte Dios – Isten, már spanyol szó, s sayla Jefe – főnök, ugyancsak nem felel meg, mert Sayla sem főnök, hanem A t y a jelentéssel bír, s újra az “A t y a I s t e n” megfelelővel találkozunk, vagy “I s t e n A t y a” jelentéssel.

 

Tudom, hogy még ma is nehéz mindazt elhinni, amit állítok, sajnos nem bírtam anyagiakkal fedezni az utóbbi hónapokat, máskülönben már rég sok minden végleg tisztázódott volna. Ettől függetlenül az idő s a kitartás meghozza majd az eredményeket. Természetesen az önök áthatós segítségével.

 

Sokan írták, hogy mikor azt állítom, hogy Kitus, Két-őst jelent, nagyon nagy tévedésben vagyok. Voltak, akik ezt cifrábban is megírták nekem. Nos, minden szerző leírja, hogy az észak-perui K i t u m b e, a régiek nyelvén két embert jelentett. Belátom, hogy nehezebb valamit leellenőrizni, mint valakit egyszerűen lehülyézni, s ledorongolni. Ezzel szemben sosem állítottam, hogy nyelvész vagyok, hanem egyszerű kutató, akit megsegített a Magyarok Istene. Nem több, s nem kevesebb.

 

Kitó mellett van egy gyönyörű szép völgy, annak M a g u a n a a neve. Itt aya, ana, ina minden esetben anyát jelent. S mikor az itteniektől hallom, s azt magyarul kell följegyeznem, akkor az így néz ki: Mag-ó-anya.

De ugyan ott van I n a q u i t o, s van Peruban I q u i t o s, stb.

 

Nem tehetek arról, ha bizonyos korban, mikor még nem merült feledésbe nagyszerű múltunk, s ha valamelyik ősünk fölszólalt a hazugságok, s ferdítések ellen, azt letorkollták, mondva “Ne hallgassatok rá, mert ő egy de Magogi”. Jelezve ezzel származását a fölszólalónak, mely mondat azonban az idők folyamán oda süllyedt, ahol ma van, s demagógia alatt mást értenek az emberek.

 

Sok-sok mindent ismertem meg itt a világ közepén, s mindazt mit sikerült megtudnom, teremtő Atyánk végtelen nagy kegyelmének köszönhetem, s ezért is tudom vállalni, s vállalom mindazt a viszontagságot, ami ezzel a feladattal jár. S ezt örömmel s meggyőződéssel teszem.

 

Köszönöm mindazt, amit ezideig tettek önök, s kérem, hogy legyenek egy kis türelemmel, míg rendszeresen fogom tudni küldeni az anyagot, s a kongresszusra történő többi munkát is igyekszem gyorsan előrevinni.

Egyelőre nem utazhatom vissza Argentínába, s így kérem levelezésemet újra ideirányítani.

 

Csőke Sándornak én küldtem anyagot, még évekkel ezelőtt.

 

Abban a reményben, hogy a Jó Isten további munkásságunkat is megsegíti, szívélyesen köszönti

 

Csőke Sándor

9372 Eberstein

Schlossberg 2.

A u s t r i a

 

Az ősi szokásokat, melyek évezredek alatt alakultak ki egy népben, az megőrzi őket, még akkor is, ha nyelvet cserél. Ilyen szokások, szólásmondások ezreit őrzi, használja ma is az ekvádori nép, mely ma a guayaquili nagy kikötővárosban, bár nagy vérkeveredésen, s nyelv-cserén keresztül is, őrzi, azaz átvette az elődök szokásait, mondáit, s emlékeit. Ma, bár spanyol nyelven, mégis ugyan azt mondja, ugyan azt érzi, mit Kárpát medencében élő magyarság. Ezekből a feltűnő azonosságokból közlök egynéhányat.

sírva vigad az ekvádori”. Ezt hajtogatják minduntalan, mondva, nincs a világon még egy nép, mely sírva vigad.

 

Csak Ekvádorban mondják az aludttejre, hogy az aludt tej. – leche dormida. Sehol máshol Dél-Amerikában tudtommal nem így nevezik.

 

Ekvádorban valóságos – v ö r ö s h a g y m a - van, első ízben vörös káposztának néztem, s úgy is hívják: Vörös hagyma: cebolla colorada. Cebolla – hagyma, colorada – piros, vörös, olyan vörös, mint a cékla.

 

A zászlónak, ha azon szalag is van, azt l a b á r o –nak nevezik, azaz a magyar l o b o g ó.

 

A hegyi falvak házai tökéletesen megfelelnek a magyar vidéki házaknak, mindenütt ott van a tornác, itteni faluban járni ugyan azt az érzést kelti, mintha hazai vidéken járna. A házak zöldre festett ablakait mindenütt rengeteg muskátli díszíti.

 

Itt ma is c s u r g ó – nak nevezik a csurgót, minek spanyol neve chorrera.

 

A táltosok barlangjának egyik bejáratába gyönyörű patak ömlik bele, s ennek a pataknak

N a p – i n c s a neve, s napocskát jelent.

 

Ugyan ott a közelben egy másik bejáratnak M a y a – l i k a a neve.

 

Hogy a barlangokik eljusson az ember, előbb a S z e r é m hegyen, s a S z e r é m folyón kell átmenni.

 

Ugyancsak K u n h á z a hegyet is meg kell mászni, melynek nagyon veszélyes meredek lejtője van.

 

Az egyik folyónak útközben N a p – m á s a a neve, s vize aranyos színű.

 

Köening, Ausztria kardinálisa, ki egyébként őstörténet kutatással is foglalkozik, könyvet írt az U s a p á k – ról, s írja könyvében, ha majd egyszer sikerül megtudnunk, kik voltak az us apák, vagy us-apa, akkor meg fogjuk ismerni vallásaink eredetét, mert ezek az usapák találhatók meg vallásaink legrégibb emlékeiben. Koenig nem tudja, mit jelent us-apa. Könyvének címét s kiadóját nem tudom innen megadni, azonban gondolom, hogy a Széchenyi könyvtárban megvan. Ha nem, lehet írni magának a kardinálisnak is. Teológiai műről van szó. Jó lenne, ha fölvennék vele a kapcsolatot.

 

Itt Ekvádorban van Ud-us-apa, Jipi-hapa, Apa-urkö stb. s apa – apát jelent.

 

A magyarországi nép mondái, s regevilága úgy mint szólásmondásai majd teljes egészében déli eredetűek, hol a fügefától a lapulevélig, s a tollseprűtől a világ közepéig, minden a déli eredetre utal.

 

Ipolyi Arnold, a Magyar mitológiájában rengeteg megdöbbentően pontos adatot közöl a barlangokkal kapcsolatosan. Tökéletes helyleírással.

 

Dr Móricz János

  1. levele

 

Guayaquil, 1969 október 5.

 

Kedves barátom!

 

Július 18-i levelét megkaptam, de úgy mint a többi leveleimet csak most visszatértem után kaptam kézhez. Sajnos irgalmatlan nagy harc folyik a Táltosok Barlangja-inak a birtoklásáért. Minden percemet ez foglalja le, míg az eredmény eldől. Valamivel részletesebben írtam le, S.V.-nak. Kérem, segítsen a névsor összeállításában. A külügynek küldött összes iratai birtokomban vannak, s ezeket a többivel együtt a fölállítandó bizottságnak fogom átadni.

 

 

Dr Móricz János

8. levele

Guayaquil, 1969 október 24.

 

Kedves barátom!

 

Őszinte örömmel vettem 1969 október 16-17-én kelt levelüket és a közölt vezérelveket, melyekkel teljes egészében egyetértek.

 

Sajnos munkámat megnehezíti a komoly sajtó hiánya és ezzel szemben áll a kritikátlan szenzációhajhászás, mely általános jellemzője az egész kontinens újságírásának. A lassan alakuló újságíró iskolák is a felelősség teljes hírszolgálat helyett a cikkek címére helyezi a fősúlyt, s nem annak tartalmára. Mindezt hátrányosan befolyásolja, hogy egy cikket a lap igazgatósága úgy értékel, hogy leellenőrzi, hogy a megjelent szenzáció mennyiben növelte a lap aznapi forgalmát. Ebből viszont a lapra nézve komoly előnyök származnak, a lap hirdetőinek a szemében, kik szívesebben hirdetnek egy oly újságban, mely szenzációs híreket tud fölmutatni, s tulajdonképpen ez az itteni újságírás fokmérője. Ebből származik, hogy az újságíró aztán mindent elkövet, hogy még a kis jelentéktelen hírekből is óriási szenzációt igyekszik kerekíteni, mert hisz ettől függ napi kenyere.

 

Mikor az “El Telegrafo” legutóbbi cikke megjelent, fölháborodva fölkerestem az újságírót, aki előzőleg megígérte, hogy mielőtt leadja a cikket, átnézésre megmutatja nekem.

J. Blinkhorn egyszerűen eltűnt, s mikor utána találkoztam vele, s szemére vetettem, hogy mennyi valótlanságot, szemenszedett hülyeséget közölt, boldogan mondta: azért nem mutattam meg, mert maga kihúzta volna a legjavát, mikor én tulajdonképpen segíteni akarok. Ezenkívül hivatott az igazgató és gratulált a cikkért, mert valóban rendkívüli, éppen ezért kaptam az igazgatóságtól egy repülőjegyet, és most egy hónapra Venezuelába, Columbiába küldenek. Boldog volt és még ő méltatlankodott fölháborodásomon. T.i. aznap még délben elkelt minden egyes szám és már délután féláron keresték az “El Telegrafot” a cikk miatt.

Az igazgatóságot rengetegen keresték föl telefonon, kérve barátilag biztosítson az aznapi számból.

 

A lényeg megszűnt, mindent elnyom, betakar, elsodor az érdek, a nagyobb példányszámból származó nagyobb haszon és ez megöli az újságírást, a felelősséget és a pontos mértékletes tudósítást. Az itteni sajtó lényege nem a pontos felelősségteljes hírszolgálat, hanem hír, mint pénzforrás, a lehető legnagyobb kihasználása mint üzleti lehetőség. Ezáltal az újságíró mint ennek függvénye, mindent elkövet, hogy minél vadabb szenzációs riportokhoz jusson, melyeket aztán úgy talál. Ahogy azt a lap érdekei, s sajnos a kritikátlan közönség is igényel.

 

Az “El Comercio” igazgatója Jorge Mantills, aki Ekvádor londoni nagykövete volt, mondta, hogy lapjukat teljesen a rendelkezésemre bocsátják és kérte, hogy minél több hírt közöljek, mikor arra kértem, hogy ne írják azt, hogy “Dr” mert az engem nem illet és már számtalanszor kértem erre, csodálkozva mondta hisz mi csak segíteni akarunk. Különben is erre szükség van, az egyetem ugyanis majd díszdoktorrá fogja avatni, tehát mi a hátránya abból, hogy mi ezt már lapunk hasábjain megtettük. Egyszerűen megelőztük az eseményeket. Ilyenkor látom igazán, hogy a latin gondolkodásmód, milyen leírhatalan távol áll tőlünk.

 

1969. október 17-én a buenos airessi “El Clarin” közölt egy szenzációs cikket, a Táltosok Barlangjával kapcsolatosan. Az összes nemzetközi hírügynökségek értesítve vannak arról, hogy semmi velem kapcsolatos hírt, tovább ne adjanak. El kell ismerni, hogy a mormonok kitűnően vannak szervezve és ezen a téren erejük félelmetes. A Clarin különösen ügyel arra, hogy rólam egyetlen hír meg ne jelenjen hasábjain. Cora Cane, egy írónő, ki költészettel foglalkozik és egy kis kedves rovat vezetője, “El Clarin Porteno” megkapta az itteni sajtóban megjelent cikkeket. Azokból összeállította az “Ő” szenzációs cikkét, melyhez a “La Nacion” 1967-ben megjelent cikkéből kiollózta a 2 fényképet, melyet az “El Pacifica” tutajjal kapcsolatosan rólam közölt és az egyik kép alá természetesen odaírta, hogy 500.000 éves civilizációt fedeztem föl. A másik képen, hol hajdan a tutajon voltam, annak a parancsnokával, kit úgy hívtak, hogy Vitál Alsar, azt írja, hogy a rádió műkedvelőknek nagy része volt a fölfedezés sikerében. Továbbá valahonnan előszedett egy olyan fényképet is, melyet én sohasem láttam és azt oly ügyesen csinálta, hogy azon a képen egy leszálló ember látható. Az nem én vagyok, viszont mindenki meg van róla győződve, hogy igen, t.i. a leszálló alak hátulról van fényképezve. A kis kedves költeményekkel foglalkozó írónő nem tudta, hogy mily vihart fog kiváltani Argentínában az a cikk ugyan azzal az ollóval lett szabva, mint itt a legtöbb, mégis óriási az értéke, mert közvélemény formáló ereje így is nagyon nagy. Ettől félnek a legjobban a mormonok, kik tulajdonképpen ennek az irányított sajtónak az urai. Amit el akartak takarni, megjelent a legnagyobb példányszámú lapban, cirka 700.000 példány naponta. Itt közlöm, hogy az “El Comercio” külön távírón közölte az argentin hírügynökséggel a saját cikkének a teljes szövegét. Egyetlen sort, az argentin sajtó nem közölt.

Tudom éppen mormon részről, hogy a legjobban fájt nekik, hogy van sajtóm és nem érdekli őket, hogy milyen a sajtó, lényeges, hogy van. Mert ők nem törődnek a bizonyítással, hanem egyszerűen világgá röpítenek egy hírt. Például: a buenos airesi “La Razón” 1969 szeptember 29-én közölte, hogy Cyrus Gordon, a bostoni egyetem argeologus professzora megállapította, hogy Brazil neve nem autocton, hanem héber, vagy föníciai, mert Brazília nevét nem a brazil fa nevétől nyerte, hanem a b a r z e l szótól ered, mely a régi föníciai nyelven és héberül is

v a s a t jelent. Ergo, Brazil neve héber szó.

Ílyen hírekkel naponta találkozom garmadával az itteni sajtóban és ez engem őszintén bosszant. De kérem, ne haragudjanak ha azt írom, hogy szeretném ezeknek a híreknek a szerzőinek arcát látni, mikor néha-néha egy-egy tőzsgyökeres magyar szóval találkoznak a saját nemzetközi sajtójukban, mint legutóbb a Clarinba, s kénytelenek megfejteni, hogy – táltosok barlangja mit jelent.

 

Egyszóval a cím és a terjedelem a döntő a déli kontinens sajtójában. Annak van igaza, kiről terjedelmesebb cikk jelenik meg, meggyőzőbb címmel. Tehát nem a hír valódisága, értéke és annak tartalma, hanem a fejléc és a terjedelem adja meg itt a valóságos értéket a cikknek.

 

Ennek láttára kénytelen vagyok sok mindent elfogadni, úgy ahogy azt a mormonok bevezették, hogy saját céljaikat elérjék. Tehát azokkal a fegyverekkel kell küzdenem, melyeket ők maguk vezettek be és azokat összes fogyatékosságaikkal az igazság szolgálatába állítani. Ez érzékenyebben érinti őket, mint a legkitűnőbb és tökéletesen bebizonyított oly tétel, mely soha napvilágot nem lát, s melyet a széles olvasó közönség úgysem tudna megérteni. Egyébként ennek köszönhető, hogy ma itt minden miniszter, a hadsereg vezérkara, a kongresszus tagjai stb. stb. a magyarságról és a magyarság itteni történelmi kapcsolatairól beszél. Ma Ekvádor előkelő szalonjaiban, klubjaiban kötelező már egy-két magyar szót tudni, minden a magyarság és a táltosok barlangjainak fölfedezése körüli téma divat lett. Ezért magam kénytelen vagyok belátni, hogy bár jól ismerem az itteni népet, az eredmény érdekében nem nekem, hanem nekik volt igazuk. Ezt tudják a mormonok is és ezért félnek ezektől a hírektől.

 

Kérem, ne haragudjanak, hogy ily hosszan tárgyaltam ezt a részt és bár felháborodtam magam a cikk tartalmán, végül kénytelen vagyok belátni, hogy azok nagyon sokat segítettek. Magam teljes egészében osztom véleményüket és részemről mindent el fogok követni, úgy a jövőben, mint a múltban is tettem, hogy ne kerüljön a sajtóba hangzatos nyilatkozat, azonban nem tudom soha, mit fog a sajtó megjelentetni, mintha azt én magam nyilatkoztam volna.

 

Részletesebb eredményeket a jövő héten fogok tudni közölni, amikorra befutnak a nemzetközi vonalon tett lépéseimnek eredményei, melyek az ezideig befutott hírekből nagyon bíztató jellegűek.

 

Megkaptam S.V. által küldött névsort is és azt hétfőn fogom a külügyminisztériumba átadni. Az egészből egyetlen névre fogok még végleges választ kérni a majdan V. részére írandó levélben, melyhez mellékelni fogom a külügyminiszterhez intézett válaszlevelének fénymásolatát és a hozzám intézett levelének fénymásolatát is. ha önök úgy döntenek, hogy meg kell hívni, akkor meghívatom. Viszont előtte megküldöm az ő véleményét mindezzel kapcsolatosan. Gosztonyi Kálmánról van szó. Nekem semmilyen személyi kifogásom ellene nincs, munkáját nagyra becsülöm. Levelét még nem válaszoltam meg. Végleges meghívása az önök kezében van letéve.

 

Még nem tudtam újabb fölvételeket készíteni a táltosok barlangjáról és csak a jövő hét végén fogok tudni a bizottsággal a helyszínre utazni, hogy a megfelelő akta elkészüljön úgy mint az újabb felvételek. Azokból azonnal fogok küldeni. Több expedíció szerveződik, hogy ugyanezt a barlang rendszert máshonnan megközelítsék. A helyzet azonban sokat javult javunkra az utóbbi napokban. Remélem, hogy ez a folyamat állandósulni fog.

 

Köszönöm szívből mindazt, amit ezideig is tettek és kérem a jövőben is segítsék közös ügyünket, mely végül is a magyarság föltámadásához fog vezetni. Teremtő atyánkat kérem áldja meg munkásságunkat és adjon erőt egészséget hozzá.