Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móricz János levele - 3/1.

2012.03.30

 

Móricz János Quito, /Két - ős/ 1968 junius 23.

 

Ekvádori külügyminisztérium levelének a

Magyar fordítása:

_________________________________

 

Igen tisztelt uram!

 

Móricz János kutató úr, félhivatalosan, ennek a minisztériumnak a figyelmébe ajánlotta, /benyújtotta/ teóriáját: “EUROPAI NÉPEK AMERIKAI EREDETE”. Móricz úr azt állítja, hogy az úgynevezett Új Világ, a vízözön után, a legrégibb kultúr kisugárzási /fogus/ hely volt és ennek a ténynek a mellőzése, mely az amerikai földrész /mellőzése/ okozza az őstörténeti /kutatások/ globális áttekinthetőségének hiányát.

 

Állítja azonkívül, hogy a Kárpát medencei magyar nép, melynek eredete ismeretlen volt, Amerikából érkezett, különösképpen Ekvádorból.

 

Móricz úr teóriáját a nyelvészetre, néprajzra, régészetre, művészetre, népművészetre stb. alapozza.

 

Adva van az érdeklődés, mellyel Ekvádor részére az említett teória bírhatna, ezért nagyon megköszönöm önnek /ha a következőkről/ értesít:

 

Első : Ismeri e Móricz urat és teóriáját: “európai népek amerikai eredete” köszönettel veszem véleményét, ezzel kapcsolatosan.

 

Második: Van-e elégséges tudományos alap ennek a teóriának a megalapozására.

 

Harmadik: Az eddigi kutatások és az összegyűjtött anyag elégséges-e egy hivatalos kutatás megindítására és igazolnák-e nemzetközi kutatók meghívását egy gyűlésre /kongresszusra/

 

Köszönöm önnek azt a fogadtatást, melyben a jelenlevőt /levelet/ részesíteni fogja, és kihasználom az alkalmat, hogy benyújtsam /biztosítsam/ érzelmeim legkiválóbb nagyrabecsüléséről

 

Luis Valencia Rodriguez

a külügyminisztérium főállamtitkára

 

A külügyminisztérium által kért fölvilágosítást lehet magyar vagy bármely más nyelven megválaszolni.

 

A külügyminisztérium szándéka, hogy a kongresszus alkalmával a kért válasz leveleket díszkiadásban megjelenteti.

 

A külügyminisztérium szívesen veszi, ha a föltett kérdéseken kívül más oldalról is megvilágítanák a kérdést, tehát nem szükséges a levél keretén belül maradni. Ezenkívül örömmel vennék a kérdéssel kapcsolatos jó és ésszerű javaslatokat.

 

 

Ismertetés

 

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete című munkájáról

I – III köt. Montreál, 1968, 1973, 1974 A szerző kiadása.

 

Baráth Tibor “a magyar népek” kifejezést arra a legalább 10-12 ezer éves – létszámban sok-sok millióra tehető – ősi népcsoportra vonatkoztatja, amely a jelenleg magyarnak mondott nyelv ősi formáját használta, történelme folyamán pedig változatos szerepet játszott Ázsia, Afrika és Európa földrajzi tájain. A magyar nyelvemléknek egymástól igen távoli pontokon való feltűnése arra mutat, hogy jó néhány, ma élő nemzet történelme hajnalán eddig még ki nem derített módon ilyen “magyar” népcsoportokat olvasztott magába. A térképen egymástól messze lévő magyar foltokat nem kiinduló pontoknak, vagyis nem őshazáknak kell tekinteni, hanem végállomásoknak, ahova a magyar népek egy központi területről, a valódi őshazából a szélrózsa minden irányába kirajzottak. Elsősorban a Közel Keletről bizonyosodott be, hogy ott magyar fajú népek éltek, és részesei voltak az emberiség ősi magas kultúrájának /Mezopotámia, Egyiptom, a Földközi Tenger vidéke/.

 

Az I. kötetben a szerző a legközelebbi múltból, a hun korszakból indul ki. E kötet első része a “Hun-magyar testvériség Kárpátországban” címet viseli, a könyv második fele a két nép őshazáját tárgyalja a régi Keleten. A II. kötetben a kutató mélyebbre megy vissza az időben, s követi az afrikai, az Indus-völgyi és a közép-ázsiai /másként “turáni”/ kus népek nyomait. Azután bemutatja a magyar népeknek a nomád életformájú szemitákkal vívott küzdelmeit. A terjeszkedő, harcias szemiták Asszíriában, majd másutt is hont foglalnak, megszerzik a főhatalmat, átveszik a régi kultúrát és kivándorlásra késztetik az ott több ezer éve megtelepedett magyar népeket. A III. kötet elmondja, hogyan költöznek át a magyar nyelvű népek Európába, ahol új hazákat alapítanak.

 

Baráth Tibor e hatalmas körkép megrajzolásához összetett módszert alkalmaz, vagyis felhasználja a történettudomány különböző segédtudományainak eredményeit is. Helyet kapnak az írástörténet, a régészet, a nyelvészet és helynévkutatás, az embertan, a klímatörténet, a néprajz és mitológia tanúbizonyságai. Külön ki kell emelni, hogy adataiban bőségesen használja az utolsó évtizedekben megjelent külföldi tudósok munkáit. A történettudomány elsőrendű bizonyító anyaga azonban az írott szöveg, amely a benne megnyilatkozó nyelv révén perdöntő bizonyíték a népi személyazonosság megállapítására. Így Baráth munkájának gerincét a magyar nyelven írt, un. “Okmánytár” képezi.

Ennek anyagát hosszú és fáradságos úton gyűjtötte össze, s helyet kapnak benne a különböző sziklafeliratoktól kezdve a cseréptáblák, a kőemlékek és szobrok során át a hieroglifikus, geometrikus és jelképszerű ábrázolások is.

 

Baráth Tibor bizonyításait bőséges jegyzetanyaggal is támogatja, s az olvasó meglepődve tapasztalja, hogy mennyi új felfedezést tettek az őstörténet és a vele kapcsolatos tudományágakban az általa idézett nyugati tudósok. A könyv mondanivalójának sokszor meghökkentő megállapításait támogatja az a legújabban végzett kísérlet, amelyet a párizsi Sorbonne nyelvészei hajtottak végre: elektronikus számológépek segítségével megvizsgálták a világ összes kis és nagy, élő és holt nyelvét abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelvelemeiből, vagyis az ős-etimonokból.

 

 

 

 

Az eredmény a következő volt:

 

az angol nyelv 4 % ős etimont tartalmaz

latin 5 % “

őstörök, türkmén 26 % “

héber 5 % “

Csendes-óceáni nyelvek 7 % “

indiai munda-khol 9 % “

tibeti, szankszrit 12 % “

Végül a magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz

 

Ez az elképesztő százalékarány újabb bizonyítéka a magyar ősiségnek és alátámasztja a Baráth Tibor könyvében foglaltakat.

 

 

Budapest, 1977. jun. 9. Hary Györgyné

 

 

 

 

 

 

------------- ……………….. --------------------- ………………. ---------------

 

 

 

 

 

 

 

Noé Bárkája egy vitorláshajó volt.

 

AMERIKA ISTENEI AZ ÓCEÁNON KERESZTÜL ÉRKEZTEK

 

A vízözön elborította a földet, de nemcsak Noé élte túl.

Mondák és építmények Amerikában és az ókorban szenzációs állítást igazolnak

 

 

Gerd Hassler sorozata Neue Illustrierte Revue 2.sz.-3. jan. 1977.

 

 

Dr Thor Heyerdahl, tudományos akadémiák tagja, földrajzi és más társaságok tiszteletbeli tagja, sok kitüntetés birtokosa a “Ra” nádcsónakán bebizonyította hogy már évezredekkel ezelőtt az Atlanti-Óceán áthajózása lehetséges volt. Ő azonban nem bizonyította be minden kétséget kizáróan, hogy az egyiptomi műveltség virágkorában, Krisztus előtt mintegy 3000 évvel az Atlanti Óceánt mind a két irányban rendszeresen átszelték a papiruscsónakok. Ellenkezőleg, minél gyakrabban olvasom át a “Ra I.” és a “Ra II.” segítségével megtett utazásairól szóló jelentéseit, annál inkább világosabban látom, hogy az ellenbizonyíték derül ki. Ha Cortez és Pizarro spanyol hódítók Heyerdal módján nádcsónakon sodródtak volna Mexikó illetőleg Peru partjaira – egy Montezuma és egy inka sem gondolt volna arra, hogy őket mint isteneket tisztelje! Akkor tehát kit?

 

Akkor tehát tételezzük fel, hogy nádcsónak-vitorlázók voltak, akiknek a fehér istenek nyomait köszönjük az Amazonastól Peruig és Mexikóig? Ez két feltétel mellett volna lehetséges: először, ha ezek a nyomok pontosan az egyiptomi piramisépítők napjaiig nyúlnának vissza és másodszor, ha Amerika őskultúrái a mezopotámiai és észak-afrikai kultúrák világosabb hasonmásai volnának. De az egyik eset sem áll fenn.

 

Az amerikai magaskultúrák kezdeteit illető kérdésre csak két tudományos álláspont alakult ki. Az egyik azt állítja, hogy még a Tiahuanaco falépítményeit is a Titicaca-tónál csak a Krisztus utáni évezredben emelték, a másik ezeket az építményeket, mint a már említett perui utakat is Krisztus előtti 6000 és 4000 év közé keltezi. Akármelyik időt fogadjuk el, akár Krisztus előtt 5000, akár utána 500, voltak emberek, akik a szumérek gondolatgazdagságát és a fáraók kultúrformáit Amerikába ültethették át vagy akarták átültetni.

 

Nem marad tehát más hátra, minthogy búcsút vegyünk az egyiptomi magaskultúrának Amerikába való átvitele /akár nádcsónakkal, akár anélkül/ tételétől. Biztos, hogy nem voltak egyiptomiak, föníciaiak és krétaiak sem vagy más Földközi-tengeri népek, akik saját

magaskultúrájuk alapján a Kr. előtti harmadik vagy második évezredben a művelődési virágzást Dél-és Közép-Amerikában kiváltották, mert ezek az amerikai magaskultúrák vagy korábbra vagy legalább egy évezreddel későbbre időzíthetők.

Néhány tény mindehhez:

 

Dél-amerikai néptörzsek már 2500 és 1200 között Kr. előtt finom gyapjúszöveteket készítettek. Egyiptomban gyapotültetvények létesítése csak Kr. előtt 370-től bizonyíthatók. Tengerit közép-és dél-amerikai népek már Kr.e. 5000-ben termeltek és bizonyíthatóan Kr.e. 3500 körül már a ma is sokfelé szokásos módon arattak.

 

Csak a Kr.e. 3. századból erednek azonban azok a gondosan eltemetett halottak, akik a továbbélés hitére engednek meg következtetni. Sírmellékletek mint étel és ékszer, fehér kövek és vörös por szorít erre a következtetésre. Ebben az időben emelték agyagtéglákból az első piramisokat. Mesterséges öntözőberendezéseket létesítettek és a fémmegmunkálás /réz és nemesfémek/ valamint a szövés-művészet igen fejlett műszaki tudást árul el. Ennek a kornak /Kr.e. 500-300/ tulajdonítunk sokat a megmunkált kockakövekből épített falromok közül. Hogy helyesen-e, az a mai napig nincsen bebizonyítva. Éppen úgy, mint a Tiahuanaco titokzatos romjainak kora máig nem bizonyítható. A falak ott óriási kőkockákból állnak, a legnagyobb meg nem munkált kőtömbökből, amiket csak találni lehet és művészi domborművekkel ejt bámulatba minket.

Minden időbeli és földrajzi távolságon keresztül azonban az ember marad a legfontosabb összekötő kapocs. Ernest Hooton, az antropológia /embertan/ körében megtámadhatatlan tekintélyek egyike, maya koponyák sorozatát hasonlította össze Peruból, Új-Mexikóból és Arizonából valókkal és messzemenő egyezéseket állapított meg közöttük. A koponyaalakulások leírásánál azonban észrevette, hogy az ázsiaihoz sorolt mongoloid típusnál ezek hiányoznak, míg ellenben a nyugat-amerikaiaknál éppúgy megtalálhatók, mint a Közel-Kelet /tehát Anatólia, Kaukázus és az Eufrát között/ ősi sírjaiban.

Ez olyan megállapítás volt, mely J.F.S. Thompson régészt erre a felkiáltásra indította: “Egy izgalmas gondolat, hogy a mayák – hogy úgy mondjuk – harmadfokú unokatestvérei voltak népeknek mint a szuméreknek, akik mintegy 3000 évvel a mayák előtt olyasmikkel foglalkoztak, mint a piramisok építésével, a csillagászat kifejlesztésével, magas kultúra megalapításával és elterjesztésével. Magukkal vitték a mayák és az ő fajtájuk más képviselői ilyen gondolatok magvait, mikor áttelepültek az Újvilágba?”

Ebben segítségünkre lehet a szumérek Gilgames /Uruk királya/ eposza. Én például meg vagyok győződve, hogy a történelmi Gilgames, az eposz ellenkező állítása ellenére, egyáltalán nem ismerte a tengereket. És a legtávolabbi utazás, amit a falakat építő uruki király megtett, őt az Eufráteszen lefelé a perzsa öbölig vitte.

Gilgames utazását tehát nem szabad a történelmileg megfogható szumérek idejébe helyezni. A Cédrushegyhez történt első vándorlása során – még ha ezt a hegyet a Libanonban kellene feltételeznünk – olyan sok népcsoportra bukkant, mint királynak olyan sok királynál kellett volna tisztelgő látogatást tennie, hogy eposzunk biztosan csak udvari jelentésnek volna minősíthető.

Sokkal inkább összekapcsolódnak a történeti Gilgamessel a homályos ősidők mítoszai. Például az Utnapistim, a szumérek Noéja utáni kutatásban. Gilgames Utnapistimhez akar sietni. Tőle, a halhatatlantól akarja kérni a saját halhatatlanságát. A legérdekesebb kérdés most: hol találja meg Gilgames ősét, Utnapistimet, azt a Noét, aki a vízözönt átélte?

A pusztán keresztül sietett a hegy szorosaihoz. Gilgames úton van az Atlasz hegységhez. Az eposz egy utalása sem enged meg más értelmezést.; az út nem kelet, észak vagy dél felé visz. Az út nyugatra visz. Ezzel azonban ahhoz a ponthoz érkezünk, amelynél kicsit közelebbről kell foglalkoznunk az Atlasz hegységgel és annak lakóival.

A berberek, az Atlasz hegység lakói, amennyiben a tuaregek nemességéhez tartoznak, Imoschagh néven nevezik magukat. Az ősibb szó ehelyett: Amazigh, vagy a többesszámban Imazighen. Kétségtelenül ennek a szónak gyökere megtalálható az észak-amerikai emberek régi gyűjtőnevében: Mazikes vagy Maxyes. És most lesz a kérdés izgalmas: az ősi aztékek egyáltalán nem aztékoknak nevezték magukat, hanem Mexika néven. Mi azonban közben tudjuk, hogy a népek nyelvében milyen könnyen és gyakran felcserélődik az a és az e hangzó. Ha Maxyes / Mazikes helyett most azt mondom: Mexikes, akkor gyakorlatilag nincs különbség az és Mexika között.

A tény azonban az, hogy a Mexika-k eredete és az ő származáshelyük, Aztlan / Atlan mindeddig sem időbelileg sem földrajzilag nincsen meghatározva. Természetesen a fentiek sem bizonyítékok arra, hogy Észak-Afrika és Közép-Amerika között kapcsolat állt fenn. Mégis figyelemreméltó utalások, melyeket mint lehetséges nyomokat figyelmesen kellene tanulmányozni.

Ha abból indulunk ki, hogy Amerika még ma is csaknem felfedezetlen kontinens volna, ha az európai népességtöbblet és az Atlanti Óceánon keresztül létesült szabályos

hajóforgalom a betelepedést és ezzel a kontinens feltárását csaknem kényszer nélkül nem tette volna lehetővé, akkor felismerjük azt is, hogy egy magányos nádcsónak egyetlen egy fehér istent sem hozott volna Amerikába. Végeredményben egy Noé még nem csinál kulturális tavaszt. De Utnapistimnek volt hajósa! És ha nem lett volna valamikor a vízözön utáni évezredben ez a hajós – más szavakkal egy viszonylag szabályos hajó – és csónakközlekedés nagy vitorlásokkal az Atlanti Óceánon keresztül – mi ma hiába néznénk utána a Titicaca-tó Napkapujának és a Közép-amerikai népek lépcsős piramisainak. –

 

 

MEGJEGYZÉS: Ti szumériában élet, ka szumériában kapu, a többesszámot kettőzéssel fejezi ki a szumér. A Titikaka tó neve tehát azt jelenti mint “a bőséges élet nagy kapuja”. Meg kellene állapítani, vajon nem egy nagy pusztaságot is öntöző bőséges vízforrás volt-e a tó az egész élő világnak. Idevág Szőcs István cikke a székelykapuról, mely a napfelkelte irányát mutatta /Művészet 1974.10.sz. 33-36 old./

Az már régebben ismert volt, hogy a Csendes Óceánon keresztül vannak tengeráramlatok, melyek India déli partvidékétől Közép-Amerika felé viszik a hajókat. Móricz János bizonyította be az általa szervezett négy főből álló expedícióval azt, hogy az Egyenlítő alatt Ekvádor nyugati partjaitól viszont nyugat felé sodródó áramlatok vannak, melyeket a régi népek jól ismertek. Hajós barátai indián módon felkészített balsafa-tutajjal 1970 május 28-án indultak el Ekvádor nyugati partjáról. November 6-án 159 nap alatt tengeráram segítségével jutottak el Ausztrália keleti partjaihoz hétezer kilométeres tengeri út után egy vitorlával. /Magyar Ifjúság 1970.50.sz. 15 old. – V.ö. Sur Ecuatoriano, octobre 1970./ - Talán vannak még áramlatok ehhez hasonlóan az Atlanti Óceánon keresztül.

 

 

 

 

------------------------- ……………………… -----------------------------

 

 

 

1. oldal folytatása

 

 

1968 június 21-én Luis Valencia Rodriguez, az equadori külügyminisztérium főállamtitkára elküldte az első csoporthoz, melynek nevét és címét közöltem a véleményt kérő hivatalos leveleket.

Ebben a csoportban sikerült még az utolsó pillanatban fölvetetni Dr Pass László nyelvészt is, kinek címét egy hazai barátom volt szíves megküldeni. Miután különböző helyről várok még egynéhány címet, abban állapodtam meg az államtitkárral, hogy 2 hét múlva újabb véleményt kérő leveleket fog küldeni. Ebbe az újabb csoportba fölvettem Dr Zakar András és

Orbán Árpád urakat. Szerencsére ön volt szíves a címeket megküldeni. Kérem amennyiben vannak oly kutatók, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és esetleg részt vennének a kongresszuson is, bár ez nem föltétel, nagyon szívesen benyújtom címüket az államtitkárnak, hogy ők is megkaphassák még időben a véleményt kérő leveleket. Ez csak annyiban fontos, hogy nem szeretném, ha oly értékes emberek, kik éveken keresztül csendben, zajtalanul dolgoztak, kimaradnának, mert lényegileg itt a kérdés már eldölt, azonban a külügyminisztérium egy nagyon szép díszkiadást szándékozik megjelentetni, amelyben összefoglalja az előzményeket és válasz leveleket és úgy gondolom, hogy ez a legkevesebb amit kaphatnak, akik annyi évet szenteltek életükből és oly sok keserűséget kellett elviselniök, hitük védelmében, hogy legalább ez a szerény elégtételük meglegyen.

 

 

---------------- ……………. --------------

 

 

 

 

 

8. old.

 

Kérem, ne haragudjon az ilyen kutyafuttában való írásomért, nagyon sietek és emellett ennek a szállodának a gépe is nagyon rossz, ha most hozzálátnék a hibák kijavításához, az egész levél olvashatatlanná válna. Elnézését kérem ezért.

 

-------------- ………………. -----------------

9. old.

 

Dr Móricz János

2. levele

 

Guayaquil, 1968 szeptember 21.

 

Kedves Barátom!

 

F. év szept. 3-án kelt nb. levelét megkaptam. Örülök, hogy az atlasz jó állapotban érkezett, s remélem, hogy a hajópostán feladott atlasz, ugyan csak megérkezik a napokban. Majd kérem értesíteni, hogy milyen állapotban érkezik, s hányadikán.

 

Elnézését kérem Dr Pass Lászlónak, ugyanis az államtitkárhoz küldött válaszlevele rég megérkezett, s annak a németből magyarra fordítását én végeztem, de csak ideiglenes fordítást, mert nem vállalhatom a válaszok hivatalos fordítását, oly tárgykörben, melyben rólam van szó. Ezért, a levelekről fénymásolatot készítenek, s a másolatokat külföldre küldik a hivatalos fordítás végett. Csak a magyar nyelvű leveleket, mert német, francia, angol stb. követségek s hivatalos fordítók is vannak itt. Magam, csak az első gyors fordítást végeztem, a magyar, francia, s német nyelvekről, mert ezeket a nyelveket ismerem. Így Dr Pass László kitűnő válaszlevelét is. Erről a válaszról az államtitkárnak nagyon jó véleménye van, s az ajánlott kutatási elveket is nagyon jónak találta, s a közölt szumír szavak is kitűnőek, látszik, hogy igazi szakember.

Sajnos a hivatalos válaszok, még az említett okok miatt /hivatalos fordítások/ vagy novemberig is elhúzódnak. Ezért valószínűleg az összválaszok után fog az államtitkár újra írni, s ebben az írásában, már valószínűleg meghívást is fog küldeni, de minden esetre hivatalosan föl fogja kérni a kutatókat, hogy továbbra is tartsák fönn a kapcsolatot, s segítsék elő a kutatásokat. A kongresszus megszervezése rengeteg időt jelent, s magát az időt úgy gondoljuk, hogy 1969 június-július hónapokra kell tenni. Ezért lenne ily késői időre halasztva, hogy előtte még meg lehessen hívni egy szakemberekből álló csoportot, hogy itt a helyszínen végezzenek alapos kutatást, s hogy ezt az anyagot még szét lehessen küldeni a résztvevőknek, s azoknak legyen idejük az anyag földolgozására.

 

Itt szeptember 1-től kezdődően új kormány van. Valószínűleg ez a kormány fölveszi a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, s ennek kapcsán, Quito városában első ízben évezredek óta, lenne magyar külképviselet. Ez minden esetre megkönnyítené a kutatásokat, mert senki behunyt szemmel nem járhat, a töménytelen magyar szó, zene, szokás stb. mellett, még akkor sem, ha a kérdés nem érdekli, s még akkor sem, ha mindennek nem lenne oly nagy visszhangja itt, mint amilyen nagy visszhangja van, szerte az egész országban. A brazíliai magyar nagykövet s egy magyarországi tanácstag a kormányt képviselték az új kormány iktatásakor. Itt a külügyben nekem azt mondották, hogy a kapcsolat fölvétel hivatalosan, már csak rövid idő kérdése.

Részemről örülök ennek a diplomáciai kapcsolatnak, mert így gyorsabban, s könnyebben fogjuk tudni a kutatásokat előre vinni, emellett illő dolog is, hogy hajdani őshazájával a magyarság a legszorosabb jótestvéri kapcsolatokat tartsa.

 

Bihar Adorján, nagyon rendes derék ember, s nagyon jó barátom. Miután már 11. hónapja vagyok Equadorban, s Argentínával csak legközvetlenebb munkatársamon keresztül tartok kapcsolatot, sokan jó barátaim, kik egyébként kutatásaim eredményeit terjesztették, ma míg vissza utazom, hír és anyag hiány miatt szüneteltetik közléseiket. Viszont én nem győzöm a levelezést, mert itt teljesen egyedül vagyok.

 

Köszönöm a küldött válaszokat, nagyon érdekesek. Visszatérve a két szlovák utazó könyvére, mellékelve küldök fénymásolatot Luis Cordero kecsua szótárából, melyből megállapítható, hogy a két utazó valószínűleg a múlt század végi könyvekből értesült, még mielőtt a suhár törzset fölkereste volna. T.i. abban a korban sokan írtak az itteni törzsek “uralaltai” eredetéről.

 

A tánc szakértőnek föladtam 28 fényképmásolatot az itteni táncról, s ugyan azt az anyagot önnek is mellékelem, egyelőre míg jobb anyaghoz jutok. Ez az anyag a LLACTA folyóirat /LAKTA/ “ELQUISHIHUAR EL ARBOL DIOS” című 1 kötetéből 1966-os 2. kötetéből 1968 lett kifényképezve spanyolul:

LLACTA – Organo de publicacion semestral del Instituto de Antropologia y Geografia Ecuatoriano /IEAG/.

 

Közlök pár érdekes szót: v e r g a itt a férfi hímvessző neve, s ugyancsak így írják s ejtik még ma is vasmegyében, s nem a ló-fa, mi a karóba húzást jelentette, mely szokás egyébként itt is nagyon elterjedt volt. P i n t , fennmaradt a véradásnál mint mérték, egy pint vért adnak itt az emberek, p i n t így írják s ejtik. A női nemi szerv neve: c h u c h a - magyar fonetikával így írják: csucsa. Ez a három szó is igazolja, ahogy már többször jeleztem, hogy itt rengeteg magyar szót tartott meg a tudat alatt a lakosság a régi magyar nyelvből. Sehol máshol ezek a szavak nem léteznek, csak itt. Még annyit, hogy külön szótárt lehetne összeállítani a jó magyaros káromkodásból. T.i. minden Magyarországon honos káromkodási forma spanyol nyelvre van fordítva, s néha még egy-egy magyar szó is megmaradt. Mindezt csak az veszi észre, aki nagyon jól beszéli a nyelvet, s nagyon jól ismeri Amerikát, mert máshol ezek a formák nem fordulnak elő, ennek pedig az oka, hogy bizony még nem rég magyarul káromkodtak.

 

Jó lenne egy levélben közölni az államtitkárral, hogy a levelek érdembeli megválaszolása c. két hónap múlva fog megérkezni. Nagyon jó ötlet francia vagy angol nyelvű hivatalos fordítást mellékelni, mert ez nagyon megkönnyíti a dolgokat.

 

Itt van egy pulikutya szerűség, ugyanúgy néz ki, s olyan szőrös is, ennek a neve itt:

p u l c h u n g o – magyar fonetikával: p u l cs ü n g ó. Ugyan ennek a kutyának a neve Peruban, ahol 1964-ben az Uramba völgyében találkoztam vele, ott p a l q u i volt, magyarul p u l k i. Ugyan ott találkoztam egy félig disznó félig kutya szerűséggel, majdnem szőrtelen, ez emlékeztetett a disznó kutya, szójárásunkra, bár ez németben is megvan.

 

--------------- …………….. ----------------

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

13. old. Dr Móricz János

3. levele

 

Guayaquil, 1969 március 2.

 

Kedves Barátom!

 

Először is kérem, ne haragudjon hosszú hallgatásomért, rajtam kívül álló okok megnehezítették az utóbbi hónapokban az ittlétemet. Múlt év október havában, egyik Argentínából érkezett ügyfelemmel lopás áldozata lettem, s bár az én anyagi veszteségem csak ezer dollár volt, azonban az ebből kifolyólag ért károsodás nagyon sok ezer dolláros volt. Ezért az utóbbi hónapokban minden időmet kénytelen voltam anyagi helyzetem rendezésére fordítani, hogy aztán tovább folytathassam a kutatásokat. Úgy látom, hogy májusra már újra teljesen rendbe jövök, sőt, ha minden jól megy a kutatásokra és könyv kiadásra is nagyobb összeget fordíthatunk.

 

Gondolom, hogy minden küldeményét megkaptam, többek közt Élet és Tudomány két példány, a Kutya, Ethnographia és legutóbb Domokos Péter Pál kitűnő munkája Der Moriskentanz in Európa und in der ungarischen Tradition stb. Ezek a küldemények nagyon nagy segítségemre voltak, s köszönöm a fáradozását ez ügyben is. Részemről tovább fogom küldeni az anyagot, s circa tíz könyvet és füzetet fogok Quitoból címére megküldeni.

 

Kérem értesíteni Andrássy urat, hogy az ígért anyagot még nem tudtam elküldeni, az említett nehézségek okozták, azonban mindent rövidesen megküldök címére.

 

Én készülök egy kis időre átmenni Argentínába, úgy tervezem, hogy március 20-a körül utazom, mindenesetre megírom mielőtt elutazom, hogy az összeköttetés meg ne szakadjon köztünk. Ezért most arra kérném, hogy amennyiben teheti, írjon egy levélben egy rövid összefoglalót arról, hogy ezideig mennyire jutottak az anyag földolgozással, illetve milyen anyaggal számolhat a kongresszus és kik dolgozták föl, vagy dolgozzák az anyagot. T.i. erre azért lenne szükség, hogy jelezzem a külügyminisztériumnak, hogy ezideig mennyire jutott a munka.

 

Argentínai tartózkodásomat arra is föl akarom használni, hogy megállapodjak egy magyar kiadóval a tanulmányok s könyvek kiadására, úgy hogy a megfelelő sorrendről, s anyagról, mit ki kell adni ugyancsak örülnék, ha szíveskedik tájékoztatni.

 

Fray Gregorio Garcia részletet is ott fogjuk kiadni, s remélem, hogy meg fogok tudni állapodni Dr Theész János barátommal a Transzilvánia kiadóval.

 

Nagy örömet szerzett kedves barátom Láng Imre címével, t.i. én már vagy tíz éve, hogy nem voltam Venezuelában, hol annak előtte bizony sokszor jártam és hosszabb ideig is tartózkodtam. Sajnos az Imre címét nem tudtam és most akartam Argentínában megszerezni. Igazán nagyon derék ember, s nagyon jó magyar ember Láng Imre, a napokban fogom egy levéllel fölkeresni, s a régi barátságot fölújítani.

 

Domokos Péter Pál munkája nagyon jó, s örülök, hogy ilyen gyorsan megállapítottam hogy magyar táncokról van szó. A baile del Serrucho, azaz fűrész tánc, melyet úgy itt mint a bolíviai Cochabamba-ban is láttam táncolni, egyszerű csárdás.

 

Remélem, nem kérek túl sok munkát ezzel a levéllel, s ha nem is írtam meg minden időszerű dolgot, csak azért van, mert nagyon sietek, s szeretném, ha ez a levél holnap reggel elmegy, azaz ma mert már hajnali két óra van.

 

U.i. argentínai munkatársam állandó címe, melyre argentínai levelezésemet irányítani kell:

 

Edmundo Nagyiványi

Ricardo Fernandez 53.

 

TIGRE – F.G.B.M.

Republica Argentina

 

 

---------------- ………………. ------------------

 

16. old. Dr Móricz János

4. levele

 

Guayaquil, 1969 április 12.

 

 

Kedves barátom!

 

Örömmel vettem március 13-án kelt részletes levelét, annál is inkább, mert így egy átfogó képet kaptam az otthoni munkásságáról, s ez nagyban elősegíti az itteni további tevékenységemet. Sajnos még valószínűleg május hó közepéig itt kell maradnom, így nem fogok tudni találkozni Z.J.-vel, mielőtt végleg Európába telepszik, pedig nagyon hasznos lett volna a találkozás.

 

Január 12-i levelét a táncelemzésekkel kapcsolatosan megkaptam, s ugyancsak azonnal följegyeztem fordító barátunkat is; mint ahogy az előző levélben említett antropológus munkatársunkat is fölvetettem.

 

1.- köszönöm a vélemény nyílvánító levelekre vonatkozó tisztázást. T.i. nagy részét magam is olvastam, viszont az utóbbi időben ritkábban utaztam föl Quitoba, így kissé kevesebbet is tudtam mindezzel foglalkozni, s emellett értékes levele nagyon jó összefoglalót adott. Igyekezni fogok, hogy Dr Molnár Imre és Andrássi munkásságához még a szükséges anyagot idejében eljuttassam, címükre. Az előző levelemben említett körülmény késleltetett.

 

2.- A fenti anyag publikálása elsőrendű feladat, s ezen a téren úgy hiszem nem lesz különösebb akadály, hogy nemcsak spanyol, de több nyugati és keleti nyelven is megjelentessük az anyagot. Az adaléknak szánt anyag, melyet fölsorol levelében s melyet megkaptam, ugyan úgy, ahogy azt ajánlja, ki lesz adva. Tegnapelőtt érkezett meg a gyorsíró lap két példánya, a rovásírás-eredetéről szóló értékes cikkel.

 

3.- Gárdonyi munkáját várom.

 

4.- Nagyon jó útmutatás részemre a Szerzői Jogvédő Hivatal említése, mindenesetre ettől függetlenül továbbra is igényelni fogom szíves segítségét ez ügyben is.

 

5.- nem tudtam ezideig az új kiadóról, bár lehet, hogy az argentiniai leveleim közt erre is van utalás, mert ide csak azt az anyagot küldik utánam, mit szerintük ottani munkatársam szerint szükséges, hogy ezzel kissé könnyítsék levelezésemet. Nem tudtam arról se, hogy Dr Théesz Jánosnál hevernek Gosztonyi tanulmányai. Mindenesetre ezeket a kiadványokat, azaz a kiadásukhoz szükséges fedezetet igyekszem megszerezni, hogy emiatt ne legyen fönnakadás.

 

6.- Azóta, hogy eljöttem Argentínából erre a negyedik utamra, nincsenek híreim arról, hogy a Salvádor Egyetem sumer tanszéke működik-e, mert mikor innen először visszautaztam, s az eredményeket bemutattam az évzáró ünnepségen, nem voltak hajlandók meghallgatni, mert úgy említették, hogy még akkor sem érdekes, ha tényleg úgy van, ahogy állítom, mert nem igazságra van szükségük, hanem erőre, s egy keleti nagyhatalmat emlegetett V.P. hajdani politikus, kit /Badinyi/ Jos Ferenc támogatott. Sajnos a tanszék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig sokan voltunk, akik támogattuk remélve a tisztulást. Magam, rajtam kívül két hallgató tandíját vállaltam, s fizettem míg visszatértem után ezek a szomorú események előfordultak. Ettől kezdődően megszakítottam minden kapcsolatot a tanszékkel, s egyedül egy-egy jó barát s munkatárs segítségével dolgozom. Minden költségemet magam fedezem. A XXVII. Nemzetközi Orientalista Világkongresszusról, magam is csak hírlapi hír alapján értesültem, s az Argentínában keringő hírekről tudok, melyekről nem szívesen írok.

Az említett néprajzi térkép, azonos a japánok által rég kiadott, s selyem kendőre nyomott térképpel, melyen némi kis változásokat eszközöltek. Tehát nem egy új néprajzi munka alapján készült. Ettől függetlenül, az El Salvador jegyzi a térképet. Ha visszautazom, fogok egyet szerezni, s megküldöm. Ugyancsak megkísérlem a kongresszusi oroszlános jelvényekből is szerezni, s küldeni. Erről a 6. pontról szívesebben hallgattam volna, mert nem szeretek rosszat írni, ha jót nem írhatok, inkább hallgatok.

 

7.- mindenesetre, majd magyar szövegre is szükség lesz, de legelső sorban idegen nyelvű kiadások fogják az ügyünket előre vinni a végleges megoldás felé.

 

8.- Még egyszer egy kellemetlen ügyet kell letárgyalni, sajnos nem lehet az embereket meggyőzni arról, hogy doronggal nem lehet verebet fogni, pedig ezt mindenki nagyon jól tudja. Csőke Sándor, aki Ausztriában él, s egyébként egy kitűnő ember, bár csak a levél által ismerem vagy 4 éve, összeállított egy jó munkát, melyben az uralaltáji nyelveket tárgyalja az itteni ayamará és quechua nyelvekkel. A tanulmány jó, itt nagyon nagy hasznát tudnám venni, de sajnos az összekötő szöveg teljesen értéktelenné teszi a nyelv összehasonlító munkát. T.i. itt spanyol nyelven a szöveg értelmetlen, s esetleg félreértésekre adhat okot. Mindezt megtetézi a záró szó, mely az egész munkának egy félreérthetetlen politikai jelleget kölcsönöz. Ha nem így lenne, remekül tudnám kamatoztatni a magyarság érdekében, s jól segítene az egész ügynek, így viszont nem tudom mit kezdjek vele, mert ha én csak tizedrészét követném el annak, ami a szövegben és utószóban van, elleneink már rég világgá kürtölték volna, hogy nem tudományról, de egészen másról van itt szó. Pedig úgy a szerző, mint a kiadó nagyon rendes magyar emberek, s jó barátaim is. Én egy példányt külön borítékban föladok ebből a tanulmányból, az Ön részére, s kérem, legyen szíves szakvéleményt adni róla, hogy tudjam meddig lehet ezzel az összeállítással elmenni.

 

Egyetértek teljes egészében azzal, amit épp ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ír a 8. pontban. Éppen ezért zavar az említett tanulmány összekötő szövege stb. úgy látszik, hogy nagyon el vagyok maradva a nagyvilágtól, mert Gosztonyinak a Gilgames eposz olvashatatlan részének a megfejtését sem ismertem eddig. Természetesen nagyon jó anyag a kongresszusra is, s ha lehet föl fogjuk használni. A leveléhez mellékelt újság kivágásokat is megkaptam. Ezzel kapcsolatosan küldök egy itt talált far-dísz pecsét munkát, melyről a magyar Orinoco expedíció is említést tesz az egyik újságcikkben. A Magyarországon járt Pedro Menendez Gilbert volt miniszter nekem nagyon jó személyes barátom, viszont ami az őstörténetet illeti, ahhoz egyáltalán nem ért, így nem kérhettem meg semmire ezen a téren, mert a legnagyobb jóindulata mellett sem tudott volna segíteni.

Láng Imrének küldtem anyagot, azonban még a levélkapcsolatot nem vettem föl ezideig, mert nagyon lefoglalt az újabb comiték alakulása.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

COMITE REIVINDICADOR ECUATORIANO DEL PATRIMONIO CULTURAL DE AMERICA, még tavaly szeptember-október hónapokban megszerveztem az amerikai kultúrörökséget visszaállító comitét, melynek egyetlen célja, mint a neve is jelzi, az amerikai földrész kultúr hagyományainak helyreállítása. Minderről nem írtam, mert különben is egy kegyetlen nagy harc folyt le időközben, melyet maradéktalanul megnyertem. T.i. az itteni spanyolok s az általuk fizetett írók és újságírók, tanári kar, papság, sajtó stb. minden vonalon egy nagyon erős támadást indítottak ellenem, s ebben a legenyhébb a fenyegetés volt. Mindent elkövettek, hogy a sajtó ne hozzon munkásságomról semmi hírt, ami itt bizony elég súlyos lenne. Ezt sikerült kiküszöbölnöm, azonban később a comite alakítására meghívottakat fenyegették, s többek ellen sajtón keresztül írtak difamáló cikket, ami bizony többeket elriasztott. Az újságírókat egyenként fölkeresték és igyekeztek ellenem hangolni őket, s mikor ez nem ment újabb s újabb koholmányokat eszközöltek, míg mindez történt én tovább dolgoztam s nem válaszoltam a támadásokra, azonban mikor a tetőfokára hágott a szemtelenség, akkorra már megalakult, s hivatalosan is fölszólították őket, hogy jelenjenek meg az itteni televízióban mindnyájan, s nyilvánosan tárgyaljuk le az ügyet. A bizottság még közölte velük, hogy azt a kedvezményt is adom nekik, hogy nem kérdezek, csak válaszolni fogok az általuk föltett kérdésekre. S míg ők mindnyájan fölvonulhatnak ellenem, én egyedül fogok válaszolni. Ettől úgy megijedtek, hogy egyszerűen elhallgattak, s nem voltak hajlandók a kihívást elfogadni. Viszont ekkor a comite lépett azonnal komoly működésbe és így ma ezen a téren egyedüli komoly szerv, melynek komoly tekintélye van, melyet az előző támadásoknak köszönhetünk. Időközben több más amerikai állammal is fölvettük a kapcsolatot, főleg olyanokkal, kiket én már régebbről ismertem, előző kutatásaim alapján.

 

A comite célkitűzései a következők: az amerikai ősnyelvet mint kötelező tantárgyat az összes amerikai földrész területén bevezetni. Amerika ősnyelve magyar volt, s így a magyar nyelvet különös kezelésben részesíteni. A magyar ősnyelvből származó nyelvek Amerika területén, különös védelemben részesíteni őket a napjainkban folyó genocidium ellen, melyet főleg a spanyol nyelv terjesztői, s a spanyol nyelv akadémia folytat egész Amerika területén. Keresni a kapcsolatot a testvér népekkel és utódaikkal, hogy a több mint négyszáz éves sötétségből kiemeljük a földrész népeit. Egy tudós kongresszus összehívásának a támogatása stb. ez ennek a comiténak a szerepe, s ezt a feladatát ezideig elég jól ellátta.

 

Hogy ez itt mit jelent, talán jobban tudom érzékeltetni, ha azt írom milyen hatást vált ki a comite azokon a helyeken, melyeken hivatalosan megjelennek. A múlt napokban küldtem egynéhány újságcikket, az utolsó kultúr körutamról. Mindez az utazás Manabi tartományban zajlott le, ahol Montecristi, Manta, Bahia de Caraquez, Portoviejo, Chone, s újra Manta kellett előadást tartanom. Ezeket az előadásokat már régóta tartom, s mindig nagyobb hallgatóságom van. Egy ilyen előadás mint például a Portoviejo-i, melyben a provincia összes előkelőségei, s szellemi elitje mind megjelent, a következőkép zajlott le.

 

Az összes helyi lapok napokon keresztül első oldalon fényképes nagy meghívót közölnek, ugyancsak az előző előadások méltatásai is megjelennek képekkel az előadásról. Külön meghívókat küld a kultúrház vagy az egyetem vagy más club vagy rendező szerv. Az időpont este félnyolc órára van kitűzve. Velem közlik, hogy nyolc óra harminckor jön értem a bizottság a szállodába, s 9 órakor fogunk a kultúrház dísztermében megjelenni. Este kilenc óra után zsúfolt terem volt, mikor még az elnök, Dr Luis Duenas Vera még nem nyitotta meg az előadást, valamit vártak még, a közönség rém türelmes, ekkor egy rettenetes nagy tülkölés tört ki, a 36 kilométerre lévő Manta-ról, régi Jokay, egy nagy autókaraván érkezett, azok akik már hallották előadásomat, s kik már alakítottak egy comitet Manta városában. Tülkölés, lárma, ricsaj, valahogy bezsúfolódtak, s azonnal egy nagy éljenzésben törnek ki.

T.i. ők már az én híveim, ezzel csak szívélyesen akartak egy kis hangsúlyt adni a következő előadásomnak. Ekkor végre a kultúrház elnöke, ki egyben a bíróság elnöke is, Dr Luis Duenas Vera megtartotta bemutatásomat. Elkezdtem beszélni, s két órán keresztül tartott az előadásom, először az értelemhez szóltam, s fölsoroltam minden olyan anyagot, mely bizonyító erővel bír. Utána arról a földrészről beszéltem, mely a spanyolok előtt Nagy Scythia volt, hogy éltek abban az emberek stb. stb. míg végül, mindennek a történelmi hamisításnak a megszüntetését kértem, követeltem. Ezután a s mint befejezés csak az érzelemhez szóltam, s az érzelem közbeszólásokat óriás tapsviharokat váltott ki a közönségből, akik dobolva s tapsolva követelték a történelmi revíziót.

Miután befejeztem az előadásomat, fölszólítom a közönséget, hogy bármilyen kérdése van, azt tegye föl, s meg lesz válaszolva. Ez nagyon tetszik a népnek, s bizony előfordult, hogy újabb s újabb valóságos előadást rögtönzök. Ellenben itt Portoviejon, még egy külön szám is volt. T.i. a spanyolok elküldték egyik tanárnőjüket, hogy tegyen föl kérdéseket, s igyekezzen lehetetlenné tenni. A kérdések vége felé hirtelen nagy csend lett, amikor a tanárnő föltette a kérdést: “úgy tudom, s úgy tanítottak, hogy az amerikai földrész egy teljesen új keletű, s ezért nevezzük Új földrésznek, meg tudná Ön mondani, miért mondja azt, hogy ez nem új földrész.” Válaszom: amennyiben Amerika új földrész lenne, s ezáltal csak a legújabb időkben települt, népesedett be, akkor ha ez így igaz lenne, nem lennének olajkutaink, szenünk etc. Etc. A föld geológiailag egyszerre született, eltekintve a rajta végbement fölszíni

Változásoktól. Tehát a kor azonos. Nagy tapsvihar zúdult rám, hogy a tanárnőt elnyomják, s mikor elcsendesült a tanárnő újra megszólalt hangosan és mérgesen “én kérem önt vegye tudomásul, hogy Amerika teljesen új földrész”. Válaszom: Kérem higgye el nekem, hogy úgy a lábam mint a fejem azonos korúak. A közönségből oly irtózatos röhögés tört ki, hogy a tanárnő fölállt, s vörös arccal távozott, míg a közönség hangosan derült, mert örült annak, hogy az ő földje, hogy az ő történelme, s múltja védőre és pártfogóra talált.

 

Még az előadás vége felé mondottam, hogy nem illeti meg az itteni népeket az indián jelző, azonban, ha ezt elleneink erőltetik, úgy vegyék tudomásul, hogy én nagyon büszkének érzem magamat indián mivoltomra. De vegyék tudomásul azt is, hogy mikor nekünk indiánoknak gyönyörű városaink voltak, s függő hidakat, s utakat építettünk, ők kik minket indiánoknak neveznek, még az őserdők sűrűjében ugráltak ágról-ágra. Egy-egy ilyen mondat után nyugodtan pihenek, mert bizony nem akarják abbahagyni a tapsot és a dobolást. Az ilyen előadások után aztán mindenki még külön beszélgetni akar, meghívások stb. rettenetesen fárasztó, bár nagyon érdekes.

 

Ezideig nyolc comite van, de újabban nagyon sok tanár, újságíró, értelmiségi és ifjúság jelentkezik, hogy comite alakulási engedélyt kapjon, azaz beleegyezésemet kérik. Így rövidesen az egész ország be lesz hálózva comitékkal, melyek ugyan azt a célt szolgálják, s ugyanazokat az ideálokat hirdetik: a történelmi revízió haladéktalan végrehajtását, s a magyar nyelv, mint Amerika ősnyelve haladéktalan elismerését.

 

A fehér indián, ezen a néven is neveznek egyre sűrűbben, s ily értelmű újságcikkek is láttak napvilágot, említve, hogy a tradíciók arról szólnak, hogy majdan eljön egy fehér indián, aki a népet kivezeti a szörnyű elnyomásból. Az igazság az, hogy a szellemi elnyomása a népnek rettenetes, s így bizony örülnek mind annak, amit ily értelemben értük teszek.

 

A Portoviejo-i előadásom után másnap Dr Luis Duenas vera, a Portoviejo-i bíróság elnöke, s a kultúrház elnöke büszkén mondta, hogy őbenne is indián vér folyik, de ezt a többiekkel együtt spanyol nevek alatt szigorúan eltakarták, mert szégyen volt ezidáig indiánnak lenni. Azonban mióta én hangosan hirdettem az “indiánok” felsőbbségét, mindenki boldogan kezdi levakarni magáról a nagyon vékony spanyol mázt, s “indián” őseit kezdi kutatni, mert kik előadásaimat meghallgatják, utána büszkék származásukra. Egyre sűrűbben hallom, hogy egyik is másik is azt mondja, hogy egyik nagyapja magyar volt. Hiába, divat lett magyarnak lenni, s így egy kis kerülővel közelebb jutnak, ha az ellenőrizhetetlen egyik nagyszülőre ráfogják, hogy magyar volt.

 

Tavaly itt járt a magyar rádió és TV. Részéről, valamint a Népszabadság részéről egy-egy kiküldött Robert és Várnai urak. Véletlenül találkoztam velük a Quitoi Humboldt szállodában, s később itt a Continentálban. T.i. egyik céljuk a velem való találkozás volt, röviden elbeszélgettünk, s megajándékoztam őket egy-egy atlasszal. Ők mondták csodálkozva, hogy meg vannak lepődve azon a munkán, melyet itt végeztem, mert mindenütt tárt karokkal fogadták őket, s testvérként kezelték őket, említve nekik kutatásaimat. Úgy tudom, hogy erről megemlékezett a televízió, mert az egyik adásban rólam is beszámoltak, mint ki azt állítom, hogy innen származott a magyarság.

 

EL VERDADERO AMERICANO; írta Virgilio Valladares Aldeco: Mexico. Magyarul: az igazi amerikai: V. Valladares A. már régebben kereste velem a kapcsolatot Mexikóból, mert az egyik itteni kutatásaimat tárgyalta. Nemrég sikerült a kapcsolat felvétel, s ő megküldte könyvét a fönt említett címmel. Ez a könyv ötven év kutatásainak az eredménye, s érdekesen ugyan azt vallja, mit én is állítok; lényegileg tagadja a Bering agyrémet: Tagadja az ázsiai eredetet. Állítja Amerika ősiségét;

25-ös old.-on folytatódik

 

nem kell ???????????????????

 

 

------------------- ………………….. ---------------------------

 

 

 

 

26 old. Dr Móricz János

  1. levele

 

Quito, /Két-ős/ 1969 május 7.

 

 

Kedves barátom!

 

Csak néhány gyors mondatba szertnék gyorsan beszámolni. A múlt héten feljöttem Kitoba, s többször találkoztam egy nagyon kedves és becsületes ferencrendi szerzetessel; Fray Carlos Alberto Coba.Több éve ismerem, s zenekutatással foglalkozik. Úgy tudom, hogy meglehetősen jó zene szakismeretekkel rendelkezik. Mindenesetre sok éve már, hogy komolyan gyűjti a népzenét, s így számottevő anyaggal rendelkezik. Meglehetősen sokat utazik, s így ismeri a columbiai Kun testvéreink zenéjét is, s abból is van egy jó gyűjteménye. Én az utóbbi időben hónapok óta igyekeztem a kapcsolat újra felvételét, ami csak a napokban sikerült. Így ma véglegesen megállapodtam vele, hogy egyenesen vegye föl a levélbeli kapcsolatot önnel, s megadtam az úgy ön, mint Dr Gárdonyi, Dr Molnár címeit, hogy az anyagot, ami nála van haladéktalanul s gyorsan az önök címére megküldhesse.

 

Fray Coba önzetlen közreműködése és segítsége, több itteni és columbiai szerzetes közreműködését is fogja jelenteni, akik az általuk gyűjtött, s sok éves munkásságuk eredményével óhajtanak segíteni. Mindezt megkönnyítette Domokos Péter Pál tanár úrnak megküldött – Der Moriskentanz in Europa und in der ungarischen Tradition – című tanulmánya. Mert ahogy megkaptam, átadtam Fray Cobanak, ki itteni német szerzetes társaival tanulmányozta s megállapították, hogy a teljes azonosság magából a tanulmányból is világosan megállapítható. Így elhatározták, hogy ezentúl mindenben a legmesszebbmenően bekapcsolódnak a munkába, s kérésemre megküldik önöknek eddig végzett kutatásaiknak az anyagát. Egyelőre a levelezést az ön közreműködésével, s Fray Coba útján fogják eszközölni.

 

Arról is szó van, hogy esetleg egy szerzetes átmegy majd Magyarországra az önök segítségével ottani kapcsolatok kiépítésére az anyag teljes földolgozására. Fray Carlos Alberto Coba még ma fog íni, s anyagot küldeni. Ugyancsak százszámra vannak neki helyszínen fölvett hangszalagjai, amiket ugyancsak meg fog küldeni. Magam melegen ajánlom ezt a fiatal, lelkes jó szerzetes testvérünket. Nagyon örülne, ha a Coba vagy Koba nevet Magyarországon meg lehetne találni, t.i. ő ekvádori, s “indián” vér folyik az ereiben, így természetesen az utóbbi időben lelkes magyar lett belőle, s nagyon szeretné Magyarországot meglátogatni.

Júliusban Argentínába fog jönni, ahol több előadást szervezek az ottani egyetemeken, ahol az itteni, s magyarországi ősi zene azonosságáról stb. fog beszámolni. Kb. 3 hétig fog tartani argentínai előadó körútja, melynek úgy argentin mint magyar vonalon is nagy jelentősége lesz. Ha ily irányban tudnák önök valami anyaggal segíteni, nagyon jó lenne.

 

A napokban nagyon komoly beszámolót fogok küldeni arról, hogy milyen stádiumba lépett a kongresszus az itteni hivatalos kormány körökben … egyelőre csak annyit írhatok, hogy sok mindenben, s sokszor hihetetlen akadályok legyőzésével kellett megküzdeni, de az eredmények várakozáson felüliek.

Hogy mikor utazom Argentínába, jelezni fogom időben, az eredmények késztettek utam elhalasztására.

 

---------------- ………….. ---------------

 

28. old.

 

Dr Móricz János

6. levele

 

Guayaquil, 1969 június 21.

 

Kedves barátom!

 

Megkaptam április 26-án kelt, nagyon érdekes levelét, úgy mint a mellékelt küldeményt, mely az első nemzetközi közép-ázsiai tudományos megbeszélést, szimpoziont ismerteti. A közölt eredmények nagy előrehaladást jelentenek, s magam nagyon örülök, hogy a közölt nevek közt látom azokat, kik oly sokat fáradoznak, az itteni kutatásokkal kapcsolatban is. Őszintén gratulálok. Ugyanakkor értesítettek Argentínából, hogy a jelzett anyagot megkapták.

 

Simsai L. Vilmosnak írtam egy részletes, bár a sietség miatt csak úgy kutyafuttában összeállított ismertetést, s kértem adja át elolvasásra, hogy ha bármi történnék e téren, ne érje önöket meglepetés. Ahogy a jövő héten Kitóban rendezem a jogi helyzetet, azonnal megküldöm a fénymásolatokat, hogy azok az önök birtokában legyenek. S ha bármi történne, akkor mindenesetre tudnák, hogy valójában, mik voltak az előzmények, s bármikor a nemzetközi bíróság előtt a megfelelő anyaggal követelhetnék mindezzel kapcsolatosan a magyarságot, szellemi s anyagi téren megillető részt.

 

Erősen készültem, hogy Argentínába visszautazzam, hogy épp a levélben leírt ügyet, a végleges megoldás felé vigyem, mikor a nemzetközi hír-ügynökségek világgá röpítették a hírt, hogy jól fölszerelt expedíció fog ide érkezni, hogy az Inkák kincseit megkeresse. Ahogy utána néztem, meggyőződtem arról, hogy meglehetősen jó információik vannak, s ez késztetett arra, hogy mindent félretéve átvágjam magamat az ősrengetegen, s értesítsem az ott élő testvér törzseinket. Nagyon nehéz itt mindennek a biztosítása, bár a legkiválóbb ügyvédi iroda vette át, így a jövő héten hivatalosan lesz bejelentve s a megfelelő jogvédelem szerint engem illet meg a fölfedezés, s az ezzel járó ötven százalék. Ez elvben rendben is van, azonban a valóság másképp fest ideát. Mindenesetre, így joggal védhetem a területet, s azt meg is fogom védeni. Mert nem vagyok hajlandó tovább eltűrni, hogy minden kultúr leletet, írást, s egyéb tárgyi bizonyítékot beolvasszanak, s kiraboljanak. Arra számítok, hogy a legrosszabb esetben, ha kell fegyvert fogok, s közben kérem a biztonsági tanács sürgős összehívását, hogy a terület védelmére nemzetközi erőket rendeljen ki. ismerve az itteni helyzetet, sajnos kevés emberre számíthatok, olyanra, aki az igazságért önzetlenül cselekedne. Ez nehezíti meg a kérdés gyors, s jó tisztázását. Ez ügyben, ahogy az irataim elkészülnek, azok fénymásolatait megküldöm, hogy tiszta képet kapjanak minderről.

 

Hogy egy kis képet kapjanak az itteni állapotokról, közlöm a következőket; Van Cuenca városában egy idős pap, aki már több mint negyven éve gyűjti a környékbeli leleteket.

Legutóbbi látogatásom alkalmával mesélte padra Carlos Crespi, hogy az a szép jogar, mely gyűjteményében van, egy fáraó sírjából került elő. A bebalzsamozott fáraót levetkőztették, minden aranytárgyat, ékszert leszedtek róla, s őt magát beledobták a folyóba. A jogart lekopasztották, s utána elvitték neki eladni. Ilyen esetek napirenden vannak. Az itteni kutatók közül nehezen lehetne csak egy nagyon kis társaságot is összehozni, mely önzetlenül, s csak a tiszta tudomány, s az igazságért dolgozzon. Emellett teljesen laikusak ebben a kérdésben. Az egyik “tudós” fölkereste padra Crespit, s kérte, hogy adja neki kölcsön, azokat az arany táblákat, melyek írással vannak tele róva, s majd ő megfejti, s visszaadja őket. Crespi, átadta az írott táblákat, s Prof. Francisco Huerta Rendon, mert ez a neve a “tudósnak”, elvitte a leleteket az U.S.A.- ba, s azokat eladta. Utána írt Crespi ellen difamáló cikkeket, mondva, hogy mindaz, ami Crespi birtokában van, hamisítvány. Crespinek rengeteg egyiptomi, etruszk, kánaáni stb. lelete van a múzeumában. A leletek közt nagyon sok az arany lelet, ezeket többek között volt suhár növendékeitől is kapta. Ezért oly nehéz itt ennek a kérdésnek a biztosítása, s rendes körülmények közt való megoldása.

 

Nagyon sajnálom, hogy a Himes féle szójegyzékhez még nem tudtam a megfelelő szavakat megküldeni. Ennek rengeteg oka van, s mondhatnám, hogy a S.V. részére írt levelemben részben leírtam őket. Azonban, bár a kecsua nyelv, úgy mint az ajmará is, nagyon közeli testvér nyelvek, itt még ma is élő ó-magyar nyelvről van szó.

Andrés fernandez Salvador, aki a Macsacsi-i forrás ásványvizének tulajdonosa, s mely ásványvíz itt – aqua mineral Güitig-név alatt kerül forgalomba, kérdezte tőlem, hogy meg tudom-e mondani, mi volt a forrás régi neve, melyet még az 1800-as években följegyeztek, s erről egy könyv is van. Majd a megfelelő fénymásolatot megküldöm. A följegyzés a következőképpen szól: “b e l e t m o s” ezen kívül “belermos”. Tehát, aki följegyezte a forrás régi nevét, miután magyarul nem tudott, azaz bél mosó víznek nevezték. S ma is ilyen tulajdonságáról ismert. Úgy hiszem ez a két szó is beletartozik a szójegyzékbe.

 

A Panama-Columbiai kunokra vonatkozó kis tanulmánynak egy kis részét lefordítom magyarra, mert úgy érzem, nagyon fontos. Bár az egész tanulmány rendkívüli magas lelki, szellemi életről, s erkölcsvilágról tanúskodik, sőt oly magas nívójú életről, melyet ma a nagy “műveltségű” népek nem tudnak fölmutatni. Természetesen a kunok is ó-magyar nyelvet beszélnek, s én arra gondoltam, önök erre azonnal rá fognak jönni.

 

A tanulmány végén néhány sorral a szerző Ernesto Cardenal neve fölött a haldokló kunokról ír, s a következőket mondja:

 

“despegate del mundo, que las cosas de aqui valen poco:

válj el a földtől, mert az itteni dolgok keveset érnek:

 

piensa en Dios que es nuesto padre. Dios te llama,

gondolj Istenre, ki a mi Atyánk. Isten hív,

 

ya te quiere llevar, vas a morir. PABA IGALAGI BE MAI:

már el akar vinni, meg fogsz halni. Paba igalagi be mai:

 

ya has entrado en el camino de Dios”

már bementél /betértél/ Isten útjára”.

 

Itt egy eredeti kun mondat van idézva; Paba igalagi be mai, s ezt a szerző úgy értelmezi,

hogy ; már bementél Isten útjára.

Viszont én a következőképp értelmezem:

 

P a b a i g a l a g i b e m a i

Apa /Atyánk/ égi lakába be megy

 

A tanulmány tisztázza, hogy – Dios Paba egyenlő Istennel. Viszont ez nem felel meg, hanem összekeverik jelentését, az általunk nagyon jól ismert “A t y a I s t e n -el”.

Továbbá “Paba Tummati” azt írja, hogy mindennek a teremtője /”Creador de Todo”/. Ugyancsak általunk ismert – “T e r e m t ő A t y á n k” – ról van szó. Tummati – Teremtő. Diosayla, szerinte Dios – Isten, már spanyol szó, s sayla Jefe – főnök, ugyancsak nem felel meg, mert Sayla sem főnök, hanem A t y a jelentéssel bír, s újra az “A t y a I s t e n” megfelelővel találkozunk, vagy “I s t e n A t y a” jelentéssel.

 

Tudom, hogy még ma is nehéz mindazt elhinni, amit állítok, sajnos nem bírtam anyagiakkal fedezni az utóbbi hónapokat, máskülönben már rég sok minden végleg tisztázódott volna. Ettől függetlenül az idő s a kitartás meghozza majd az eredményeket. Természetesen az önök áthatós segítségével.

 

Sokan írták, hogy mikor azt állítom, hogy Kitus, Két-őst jelent, nagyon nagy tévedésben vagyok. Voltak, akik ezt cifrábban is megírták nekem. Nos, minden szerző leírja, hogy az észak-perui K i t u m b e, a régiek nyelvén két embert jelentett. Belátom, hogy nehezebb valamit leellenőrizni, mint valakit egyszerűen lehülyézni, s ledorongolni. Ezzel szemben sosem állítottam, hogy nyelvész vagyok, hanem egyszerű kutató, akit megsegített a Magyarok Istene. Nem több, s nem kevesebb.

 

Kitó mellett van egy gyönyörű szép völgy, annak M a g u a n a a neve. Itt aya, ana, ina minden esetben anyát jelent. S mikor az itteniektől hallom, s azt magyarul kell följegyeznem, akkor az így néz ki: Mag-ó-anya.

De ugyan ott van I n a q u i t o, s van Peruban I q u i t o s, stb.

 

Nem tehetek arról, ha bizonyos korban, mikor még nem merült feledésbe nagyszerű múltunk, s ha valamelyik ősünk fölszólalt a hazugságok, s ferdítések ellen, azt letorkollták, mondva “Ne hallgassatok rá, mert ő egy de Magogi”. Jelezve ezzel származását a fölszólalónak, mely mondat azonban az idők folyamán oda süllyedt, ahol ma van, s demagógia alatt mást értenek az emberek.

 

Sok-sok mindent ismertem meg itt a világ közepén, s mindazt mit sikerült megtudnom, teremtő Atyánk végtelen nagy kegyelmének köszönhetem, s ezért is tudom vállalni, s vállalom mindazt a viszontagságot, ami ezzel a feladattal jár. S ezt örömmel s meggyőződéssel teszem.

 

Köszönöm mindazt, amit ezideig tettek önök, s kérem, hogy legyenek egy kis türelemmel, míg rendszeresen fogom tudni küldeni az anyagot, s a kongresszusra történő többi munkát is igyekszem gyorsan előrevinni.

Egyelőre nem utazhatom vissza Argentínába, s így kérem levelezésemet újra ideirányítani.

 

Csőke Sándornak én küldtem anyagot, még évekkel ezelőtt.

 

Abban a reményben, hogy a Jó Isten további munkásságunkat is megsegíti, szívélyesen köszönti

 

Csőke Sándor

9372 Eberstein

Schlossberg 2.

A u s t r i a

 

 

 

 

 

34. old.

 

Az ősi szokásokat, melyek évezredek alatt alakultak ki egy népben, az megőrzi őket, még akkor is, ha nyelvet cserél. Ilyen szokások, szólásmondások ezreit őrzi, használja ma is az ekvádori nép, mely ma a guayaquili nagy kikötővárosban, bár nagy vérkeveredésen, s nyelv-cserén keresztül is, őrzi, azaz átvette az elődök szokásait, mondáit, s emlékeit. Ma, bár spanyol nyelven, mégis ugyan azt mondja, ugyan azt érzi, mit Kárpát medencében élő magyarság. Ezekből a feltűnő azonosságokból közlök egynéhányat.

“sírva vigad az ekvádori”. Ezt hajtogatják minduntalan, mondva, nincs a világon még egy nép, mely sírva vigad.

 

Csak Ekvádorban mondják az aludttejre, hogy az aludt tej. – leche dormida. Sehol máshol Dél-Amerikában tudtommal nem így nevezik.

 

Ekvádorban valóságos – v ö r ö s h a g y m a - van, első ízben vörös káposztának néztem, s úgy is hívják: Vörös hagyma: cebolla colorada. Cebolla – hagyma, colorada – piros, vörös, olyan vörös, mint a cékla.

 

A zászlónak, ha azon szalag is van, azt l a b á r o –nak nevezik, azaz a magyar l o b o g ó.

 

A hegyi falvak házai tökéletesen megfelelnek a magyar vidéki házaknak, mindenütt ott van a tornác, itteni faluban járni ugyan azt az érzést kelti, mintha hazai vidéken járna. A házak zöldre festett ablakait mindenütt rengeteg muskátli díszíti.

 

Itt ma is c s u r g ó – nak nevezik a csurgót, minek spanyol neve chorrera.

 

A táltosok barlangjának egyik bejáratába gyönyörű patak ömlik bele, s ennek a pataknak

N a p – i n c s a neve, s napocskát jelent.

 

Ugyan ott a közelben egy másik bejáratnak M a y a – l i k a a neve.

 

Hogy a barlangokik eljusson az ember, előbb a S z e r é m hegyen, s a S z e r é m folyón kell átmenni.

 

Ugyancsak K u n h á z a hegyet is meg kell mászni, melynek nagyon veszélyes meredek lejtője van.

 

Az egyik folyónak útközben N a p – m á s a a neve, s vize aranyos színű.

 

Köening, Ausztria kardinálisa, ki egyébként őstörténet kutatással is foglalkozik, könyvet írt az U s a p á k – ról, s írja könyvében, ha majd egyszer sikerül megtudnunk, kik voltak az us apák, vagy us-apa, akkor meg fogjuk ismerni vallásaink eredetét, mert ezek az usapák találhatók meg vallásaink legrégibb emlékeiben. Koenig nem tudja, mit jelent us-apa. Könyvének címét s kiadóját nem tudom innen megadni, azonban gondolom, hogy a Széchenyi könyvtárban megvan. Ha nem, lehet írni magának a kardinálisnak is. Teológiai műről van szó. Jó lenne, ha fölvennék vele a kapcsolatot.

 

Itt Ekvádorban van Ud-us-apa, Jipi-hapa, Apa-urkö stb. s apa – apát jelent.

 

A magyarországi nép mondái, s regevilága úgy mint szólásmondásai majd teljes egészében déli eredetűek, hol a fügefától a lapulevélig, s a tollseprűtől a világ közepéig, minden a déli eredetre utal.

 

Ipolyi Arnold, a Magyar mitológiájában rengeteg megdöbbentően pontos adatot közöl a barlangokkal kapcsolatosan. Tökéletes helyleírással.