Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Móricz János levele - 5.

2012.03.30

 

LEVÉL AZ ŐSHAZÁBÓL 2. rész

Móricz János kutatásai az amerikai magyarokról.

Buenos –Aires, 1967 szeptember

/2 levél/

AZ IGAZSÁG

Az igazság előbb-utóbb kiderül. Ez történt 1965. júniusában, amikor Móricz János megtalálta a magyarság őshazáját. Azt az őshazát, amelyet a spanyol korona, a Habsburg-ház és mások is igyekeztek eltűntetni, hogy a magyarság soha ne ismerhesse meg őseinek dicső múltját.

 

KÉT-ŐS KIRÁLYSÁG

Nagyon kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre a spanyol hódoltság korából, annak ellenére, hogy Benalcazar konkvisztádor idejében, amikor 1533-ban Kitót vére harcok árán elfoglalta, ott még mindenki az ősmagyar nyelvet beszélte.

Hatalmas munkák jelentek meg az Inkák tündöklő birodalmáról, s a krónikások és utazók, akik az “Újvilág” minden zugát bejárták, megírták és megénekelték a hódítás legapróbb részleteit is. Csak a Kitói Királyságról hallgattak. Legfeljebb egy-egy mellékmondatban említik Kis-Kis kemény ellenállását vagy Rumi hős harcait. Még feltűnőbb ez a hallgatás, amikor a hajdani ősmagyar királyság területén hosszú évekig lakó fráterek és krónikások csak az Inka birodalmat írják le könyveikben, de egy szóval sem említik a Kitói Királyság létezését.

Az első hírek csak a XVIII. század végén és következő század elején jutnak nyilvánosság elé. Humboldt, a perui Limából 1802. november 25-i levelében a következőket írja Vilmos testvérének:

“…Riobambai (Ecuador) tartózkodásunk alatt, ahol néhány napot időztünk Carlos de Montufar testvérének lakásán, ki ott a Corregidor, a véletlen által egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Nem tudják, hogy mi volt a kitói provincia helyzete Tupac Yupánki Inka meghódítása előtt, de az indiánok királya Leandro Zapla, aki Lican (Likán) lakik és ahhoz képest, hogy indián, nagyon csiszolt intelligenciával rendelkezik, őriz egy kéziratot, melyet ősei írtak a XVI. században. Ebben le van írva az inkák előtti kornak a története. Ezek a kéziratok Purunay nyelven íródtak. Ez volt hajdan Kitó általános nyelve, de idővel áttértek az inkák nyelvére, a kechuára, s ma már teljesen ismeretlen. Szerencsére Zaplának egy másik őse ezeket az iratokat lefordította spanyol nyelvre. Mi nagyon érdekes adatokat jegyeztünk ki belőle, különösen arra az emlékezetes korra vonatkozólag, amikor kitört a >Nevado del Altar<-nak nevezett vulkán. Ez a világ legmagasabb hegye kellett, hogy legyen egykor. Az indiánok úgy hívták >Capac Urcu< (Apa-úr-kő), a Hegyek Atyja. Akkor uralkodott az utolsó szabad király Licán. A papok megjósolták, hogy ez a csapás okozza majd a királyság vesztét, s úgy mondták: >A világ képe megváltozik, és más istenek fogják a mieinket elűzni, ne szálljunk szembe a végzettel.< Bekövetkezett. A peruiak bevezették a Napkultuszt abban az országban. A vulkán működése hét évig tartott és a zaplai kézirat szerint a földeső olyan erős volt, hogy hét évig tartott az éjszaka Licán.”

(Hamy: Lettres americaias d’ Alexandre de Humboldt, Paris, 1904. 134-134.o.)

 

JUAN DE VELASCO (1727-1792)

Velasco 1727-ben Riobambában (Ecuador) született. Jezsuita pap, aki a rend kiűzése után soha nem tér vissza Amerikába. Olaszországban (Faenza) telepedik le, ahol megírja a Kitói Királyság történetét.

Végrendeletében úgy rendelkezik, hogy kéziratát adják át az első előkelő kitóinak, aki majd Olaszországba érkezik. Ezt a rendelkezést P. Davalos teljesíti és átadja a kéziratot Don Modesto Larreának.

A könyv első ismertetése 1837-ben jelent meg. 1840-ben egy párizsi kiadó folytatásokban kezdte közölni a művet, de az első hatvan oldal megjelenése után azt közlik, hogy bár meggyőződésük ellenére, de a nagy nyomás miatt, félbeszakítják a megjelenést. Remélik, hogy majd esetleg másnak nagyobb szerencséje lesz, és a világ megismerheti ezt az amerikai földrészre vonatkozó fontos őstörténeti munkát.

Az eredeti kézirat örököse, engedve az akkori ecuadori elnök kérésének, átadta a művet a Nemzeti Könyvtárnak, azzal a kikötéssel, hogy ha a kézirat egyetlen percre is elhagyná a könyvtárat annak minden joga visszaszáll az adományozóra, vagy örököseire. Az átadást követő napon az akkori kormány elnöke, Gabriel Garcia Moreno bement a Könyvtárba, magához vette a könyvet. Először hazavitte, majd később átadta a jezsuitáknak, akik titokban őrizték, majd kicsempészték a spanyolországi Chmartin de las Rosas-ba.

Azóta a spanyolok “nagylelkűen” kiadtak Ecuadornak egy kópiát az eredeti könyvről. Azonban, ahogy ez már lenni szokott, ezt is meghamisították, átírták. Az eredeti helységneveket és királylistákat “átspanyolosították”, megváltoztatták. Az eredetit soha senkinek nem mutatták meg. Ezt is, mint sok más magyar őstörténeti okmányt, Spanyolország legtitkosabb levéltárában őrzik.

Ennek ellenér mégis közlök részleteket a műből, mert így meghamisítva is sok olyan érdekes adatot tartalmaz az ősrégi Kut-us (Két-ős) magyar királyságról. Valesco a Kitói Királyság történetét négy részre osztja:

1. Az általános vízözöntől - Kr.u. 1000-ig, amikor is a királyságot a Kara Scyrik hódítják meg.

2. A hódítástól kb. 1500-ig, Huayna Capac hódításáig.

3. Az ezt követő 46 év, a spanyolok megjelenéséig.

4. A perui polgárháborúk végéig.

 

A VILÁG KÖZEPE

Az ősi Kitus királyság az egyenlítő alatt van, az első fok magasságától a második fokig, a 80 és 82 párisi hosszúsági fo­kok között, mely terület négyszöget képez: Keletről - Nyugatra 50 mérföld. Az ország legnagyobb része hegyvidék; az Andok két hegylánca között van. Éghajlata a legkedvezőbb az összes termények számára. Ezt népesítette be a legrégibb őskorban a Kitus nemzet. Nem tudjuk, hogy a törzseket miként hívták. A régi időkben nem ismerték az >o< hangot és helyette mindig az >u<-t használták. Az >o< hang használatát a Kara Scyrik vezették be. A királyság­nak több mint negyven tartománya volt. Neveik nagy részét sajnos elírták. A tartományok közül 33 nevet ismerünk, ezek a következők:

Aloa, Alossi, Calacali, Cansacoto, Chillo, Chillogalli, Cinocoto, Cotocollá, Cumbaya, Galea, Guapule, Guayllabamba, Langasi, Lloa, Lulubamba, Machaci, Malchingi, Mindo, Nono, Perucho, Pifo, Pintag, Pumasqui, Puembo, Puellaro, Quinchi, Salgolqui, Tubaco, Turbamba, Uyubichu, Yaraqui, Ychumamba, Zambiza.

A boltíves építkezést ismerték a Karák. Egyik temetkezési módjuk a halomtemetkezés volt. Az elhunyttal együtt temették el kedves holmiját és fegyvereit.

A havi és évi szertartást a halmon tartották. Ez mindig halotti torral járt.

Kitűnően kezelték az összes fegyvereket: buzogányt, kopját, parittyát, gerelyt, íjat, fokost és valóságos mesterei voltak a hajító fegyvereknek.

Rangjelzésük: egy toll a fegyverforgatóké, két toll a nemességé, nagy smaragd a forgóban a Scyrit és a királyt illette meg.

Az örökösödés a leányág kizárásával, kizárólagosan férfiágon történt. Ezek hiányában az unokatestvérek örököltek anyai ágon. A scyri hatalmát a királyság nagyjainak a tanácsa szabályozta. A Nap-templom a Penecillo magaslatán állt, négyszög alakú volt és csiszolt kőből készült. Bejáratánál két hatalmas oszlop állt. A keletre néző ajtón át a nap első sugarai beragyogták a tömör aranyból készült Nap mását. Templomuk nem volt túldíszítve, de arányos és szép kivitelezése lenyűgöző volt. A templom körül 12 kisebb oszlop jelentette a 12 hónapot. A magasan álló templomépítmény egyben csillagvizsgáló céljait is szolgálta. A scyri királyok híres csillagászok voltak. Templomi szertartásaiknál csak balzsamot, tömjént és virágot használtak és áldozataik ártatlanok, vértelenek voltak. Az egyházi főméltóság független volt az államhatalomtól, nem úgy mint az Inka birodalomban, ahol a főpapi és királyi méltóságot egy személy, az Inka töltötte be. A gömb alakú, sokablakos Hold-templomban elhelyezett ezüst Holdra állandóan besütött a holdvilág. Mennyezetét kék szőttes borította, melyen az égbolt ezüst csillagai ragyogtak.

Amikor Huayna Capac 1487-ben elindult a Kitói királyság meghódítására, a legkeményebb ellenállásra talált. A harc hosszú volt és sok véráldozatot követelt. Ott esett el a harcmezőn Scyri, a király is. Ez könnyítette meg Huayna győzelmét. Amikor Huayna Capac, az Inka győztesként bevonult Kitóba, így kiáltott fel:

>Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli; itt minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve!<

A győztes Huayna Capac feleségül vette az elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves leányát, Kácáhát. A fényes esküvői ünnepen Huayna Capac föltette a két toll mellé a Scyrik nagy smaragd forgóját és kijelentette, hogy a két királyságnak közös az eredete. Ekkor megindult az Inka birodalom utolsó, egyben legfényesebb korszaka. Uralkodása 38 évig tartott. Halálán úgy rendelkezett, hogy a Kitói Királyságot a Kácha királynőtől származó Atahualpa, a Kuzkoi Királyságot fia, Huascar kapja.”

Historia del Antiguo Reino de Quito:

Historia Natural: I. köt. 270, o.

Historia Antiqua: II. köt. 279, o.

Historia Moderna: III. köt. 335. o.

Quito - Equador: második kiadás 1927, 3. kiadás 1946

 

RÖVID HÍREK AZ ŐSHAZÁBÓL

Mikor Huayna Capac (Vajna Apa) bevonult Kitóba és elhangzott híres felkiáltása: “Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli, minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve”, azért történt, mert a Két-Ős Királyság területén mindenki magyarul beszélt. Ugyanakkor az Inka birodalomban csak az uralkodók, a főnemesség és a főpapság beszélt magyarul. A nép részére a kecsua nyelvet általánosították. A nyelvészek az Inka uralkodók magyar nyelvét Chimu-nyelvnek, vagy az Inkák titkos nyelvének nevezik.

A csatában elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves lánya. Kácha valójában Káta, vagy Kata volt.

Huayna Capac nagyon jól tudta, hogy a legősibb időkből származó Két-Ős nemzetségből származtak az Inka uralko­dók is. Ezért a Két-Ős királyságot nagy tiszteletben tartotta és halálakor visszaállította a királyságot, melyet a szép Kátától született fiának, Atahualpának adott, míg a Kuzko-i birodalmat Huascar (Vaskar) fia örökölte. A hajdani Két-Ős királyság, a mai Ecuador lakossága ma is büszkén vallja, hogy az ő hazája a világ közepén van, mint ahogy minden magyar falu a magáénak tudja: “Az én falum a világ közepe.”

A kitói rádió minden műsorszünetben bemondja: “Itt a kitói rádió sugároz a világ közepéről.”

Huayna Capac csak akkor tette fel a két toll mellé a smaragd forgót, amikor a világ legősibb királyságának a trón­ját elfoglalta és így a Scyri királyok smaragd forgójának, mint a Két-Ős királyság ősi jelvényének a használatára is jogosult.

Amerika ősnyelve magyar volt.

 

TURUL PUSZTA

Az ősmagyar Két-Ős királyság területén van Turubamba. Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t. Valóságos neve nem Turubamba, hanem TURU-PUXA azaz Turul-puszta volt.

A régi feljegyzéseken sűrűn szerepel a Béla mint név és mint tisztség. A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb.

Tampusnak nevezték az inkák birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a hadsereg részére pihenő és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek és élelmiszerek voltak elraktározva. Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük. Ebből a Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok “tambo”-t.

 

Ó-MÁRIA SIRALOM ... ÉS MÉG MIT?

1922-ben, amikor az Ó-magyar Mária Siralom előkerült, arra gondoltak, hogy valamelyik jámbor szerzetes, aki a magyar nyelvet nem ismerte, valami barbár írásnak nézte és hithű jámborsággal kivakarta a szent könyvből. A kivakart és kitépett ó-magyar írások rejtélye is az ősmagyar földön oldódott meg, amikor Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol szerzetes írt azokról a “jámbor” szerzetesekről, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy kivakarjanak vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes lehet. Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik “nagyobb dicsőségére” tették, ahogy a szerzetes írja rendkívül érdekes írásában, melyből az nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is volt. Tehát nem egy ismeretlen “barbár” írás, hanem az ősrégi magyar írásemlékeket kellett eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül őket illeti a barbár jelző kultúraromboló és hamisító tetteikért.

 

A BŰNÖS HALLGAT

Móricz János számtalan sajtókonferencián nyilvánosságra hozta azokat a történelmi hamisításokat, melyeket a spanyol-osztrák ház elkövetett a magyarsággal és a világtörténelemmel szemben. A bűnösök azonban hallgatnak, és eddig meg sem kísérelték, hogy az ellenük szóló hatalmas bizonyítékanyaggal szembenézzenek. Móricz többször követelte, hogy Spanyolország közölje azokat a magyar őstörténeti adatokat, amelyeket a legtitkosabb levéltáraiban őriz, mert ellenkező esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja. Hallgatnak, de titokban mindent el­követnek, hogy Móricz kutató munkáját lehetetlenné tegyék.

 

A MAGYAR SZENT KORONA NEVÉBEN!

 

Amikor V. Carlos osztrák császár elfoglalta Spanyolország trónját, a Habsburg-ház lett az összes gyarmatok, vagyis az ősmagyar haza uralkodóháza is. Így a rettenetes szigorral végrehajtott nyelvcsere, amelyet az ősmagyar földön a Habsburgok végrehajtottak, hogy a magyar nyelvet és a magyar kultúrát örök időkre kitöröljék az "amerikai" magyar őshazából, azt a Magyar Szent Korona nevében tették!Erről a korról írja J. Julio Matovelle, hogy a két királyság között, - míg a Habsburgok uralma tartott - oly jó viszony fejlődött ki, oly bensővé vált, hogy a germán seregek mindenkor a spanyolok segítségére siettek, s mindig a germánok oldalán álltak a spanyolok is, mert ugyanaz az érdek és ugyanaz az ideál fűtötte őket. Azt írja továbbá, hogy az amerikai gyarmatokra való bevándorlási tilalomra vonatkozó legszigorúbb rendeleteket a Spanyol Korona a Habsburgok alatt hozta, akik a legszigorúbban eltiltották, hogy a Monarchia országaiból bárki is Amerikába jöhessen.

/J. Julio Maria Matovelle: Cuenca de Tomebamba. Breve resene de la Provincin de este nombre er el antiquo Reino de Quito. Imprenta de la Universidad Cuenca 1921. 176-190. old./

 

EGY TUDÓS VÉLEMÉNYE

 

A nemzetközi tudósvilágnak Argentínában élő reprezentatív tagja, az őstörténet kiváló képviselője, az osztrák dr. Menghin prof., Móricz János felfedezésével kapcsolatban kijelentette, hogy "Móricz ist unsere Unglück" (Móricz a mi szerencsétlenségünk).

 

LIKAS A ...

 

A tudósvilágnak az észak-perui Sachura /Szécs-ura, Szék-ura/ okoz rendkívül nagy gondot, mert e sivatagos részen van egy hely, amelyet az őslakosság ezzel a névvel jelöl: "LIK". Az amerikai nyelvész tudósok közül talán egyetlenegy sincs, aki ne kísérelte volna meg e titokzatos szónak a megfejtését. A legjobban az zavarja meg a tudósvilágot, hogy egy ilyen egyszerű, egytagú szócskát nem lehet csak úgy csűrni-csavarni. Ezt is megkísérelték ugyan, de bizony ezzel csak sok oldalas tudományos könyvnek a papírját pocsékolták el. A rejtély a tudomány részére a mai napig nem oldódott meg. Csak annyit sikerült megtudni, hogy a tudósok - akik a helyszínen terepszemlét tartottak - a jelzett helyen jókora "LIK-at" találtak. Igaz, hogy találhattak volna "LUK-at" is, de végtelenül nagy szerencséjük volt, hogy a közelben nem tátong egy ugyancsak nagy "gödör", mert akkor végérvényesen azt kellene hinnünk, hogy Amerika őslakói, talán az "ördöggel" cimboráltak.

 

A ROVÁSÍRÁS

 

Végig az amerikai földrészen és mindenütt az összes hitregékben szerepel egy rendkívüli lény, akit hol Tonapának, hol Bochika-nak, vagy Kukulkán-nak neveznek. Erről a Tonapá-ról írja Pachakuti, hogy amikor végigjárta a birodalmat, az Igét hirdetve, akkor azokat a parancsolatokat, amelyeket hirdetett, fapálcákra rótta fel, amelyeket azután átadott az uralkodóknak, hogy e felrótt törvényekkel vezessék a népüket.Ugyancsak Pachakuti írja, hogy ezt nem Tonapa-nak, hanem Joapa-nak (Jó-apa) kellene írni. Ugyanez a helyzet Kolumbiában, ahol Bochika helyett Bácsikát kell érteni./Tres Relaciones Perusnas: Las escribieron, el Zicenciado Pernando de Santillan: El Padre Blas Valera Y el indio Don Juan Santacruz Pachakuti. Asuncion del Paraguay. Editorral Guarania 1950/.

---------------------------------

 

Kitó közelében van "uisaya" (Kis-anya) és ugyanott van "Qusaya-urcu" /Kis-anya-úr-kő/.Gualaceo régi neve Gál-Shio volt. A feljegyzésekben még, mint Galixio szerepel és hajdan egy gyorsfolyású sió mellett épült.Az Ecuadori csángók és az észak-argentínai Santiago del Estero provinciában élő csángók, azonosak a mi magyar csángóinkkal. Ecuadorban van az ős-magyar Zala-saka törzs, mely napjainkig megtartotta ősi szokásait és törzsi közösségben él. Spanyol fonetikával feljegyzett nevük, melyen a nemzetközi tudomány ismeri őket: "Salasacas".A budapesti Margitsziget eredeti neve Úr-sziget volt. A Tátra eredeti neve: Tát-úr volt. Ecuadorban Táur nevű hegység van: Tá-ura, Tá-aya = Tá-anya - Tá-apa stb.Tanay, Damma, Taday, Mór, Monay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb., ősmagyar nevek még ma is eredeti tisztaságukban ragyognak Ecuadorban. Íme néhány szó jelentése az ős-magyar törzseknél és az ezeknek megfelelő mai magyar szavak: apa = apa; aya = anya; ana = anya; ipa = ipa; nap = nap; nasa = násza, vin = vén; öreg; kit = két; u = ó, o; us = ős; uc = ők, nagyon régi! cu = kő; pi, bi, viz = víz; fuel = folyó; pille = pille, lepke. A Zuay tartomány egyik ősrégi magyar helységének a neve: "PEST". Ezt a spanyolok úgy igyekeztek elferdíteni, hogy "Pestemnek írják, az őslakosság azonban ragaszkodik régi nevéhez, s ma is Pestnek nevezik. A régi összeírásokban, is mint Pest szerepel.

 

ÉN VAGYOK ÁBRÁM!

 

Dr.Jose Maria Velasco Ibarra négyszer volt Ecuador állam elnöke. Egy ízben meghívta a Santo Domingo de les Colorados, úgynevezett Vörös Indiánok főnökét, hogy jöjjön el Kitóba, és miután ő /Ibarra/ beszél a néphez, a törzsfőnök is mondjon beszédet. A törzsfőnök elfogadta a meghívást. A kitűzött napon Kitó főterét soha nem látott tömeg lepte el, mely kíváncsian várta a törzsfőnök beszédét. Mikor a törzsfőnökre került a sor, méltóságteljesen körülhordozta tekintetét; bal karján ott ragyogott a ráhajlított Nap korongja; haja vörösre színezve és rövidre vágva, ami mind arra emlékeztetett, hogy ez a törzs még a vízözön előtti korból való. Vállára könnyű palást volt vetve, amelyet arany csat fogott össze. A kitói palota árkádjain a spanyol hódoltság óta ily előkelő, a legősibb nemzetségből származó sarj, még nem mutatkozott népe előtt. Mellette az államelnök és miniszterei árnyéknak tűntek fel az összegyűlt őslakosság előtt. A törzsfőnök hófehér bőre, pompás, királyi termete az őt körülvevő kreolbőrű spanyol ivadékok fölé messze kiemelkedett.

Négy sötét évszázad után elsőízben szólhatott népéhez, mely az ország legtávolabbi részeiből jött össze, s most várta a szavát. Ekkor egyetlen mondata végigzúgott Két -Ős főterén és örömkiáltást csalt a nép ajkára: "Én vagyok Ábrám!" Mikor elcsendesedett a nép, a délután bíborpalástjába öltözött király ajkáról újra elhangzott a mondat: "Én vagyok Ábrám!" Ezután még egyszer megismételte: "Én vagyok Ábrám!" Két-Ős népe, az összegyűlt törzsek öröme leírhatatlan volt. Hosszasan ünnepelték, ő pedig méltóságteljesen állt a hanyatló Nap fényében. A nép tudta, érezte ennek a messze évezredeket átölelő mondatnak a jelentőgégét. E mondat magában foglalja az emberiség legősibb korszakait, s beragyogja a földkerekséget napjainkig. Csak a kormány tagjai nem értettek ebből semmit, s az egyik miniszter megszólalt, kérve a törzsfőnököt, hogy jó lenne most már, ha elmondaná a beszédét. A törzsfőnök erre királyi méltósággal közölte, hogy már elmondta a beszédét, az őslakosság pedig egyszerűen és megelégedetten távozott, be sem várva a többi szónoklatokat.

 

KÁNAÁN

 

A Canar ősmagyar törzs, amely ugyancsak a Két-Ős királyság területén él a jelenlegi Ecuadorban, nevében elírása - éppen úgy, mint a többi magyar törzs neve - az évszázadok folyamán nagyon sok változáson ment át. A nevüket jelenleg spanyol fonetikával Canárnak írják, de nevezték őket Kán-törzsnek és földjüket Kánaánnak is.Ez a törzs híres volt büszkeségéről. Róluk írták azt a spanyol páterek, hogy oly büszkék, rátartiak, hogy közülük soha egyetlenegyet sem lehetett rávenni, vagy rákényszeríteni arra, hogy szolgai munkát végezzen. Amikor Huayna elfoglalta a Két-Ős királyságot, akkor a Canari /Kán/ törzsből válogatta össze magának a testőrségét, mert ez a legnemesebb és legősibb magyar törzsek egyike volt. A Kánok ősmagyar törzse, mely ugyanazt a nyelvet beszélte, mint a győző Huayna Capac /Vajna apa/, előkelő származása teljes tudatában élt és él ma is a Canar és Azay tartományban.

Amikor a spanyolok minden birtokukat elrabolták, a Canari törzs tárgyalásokba bocsátkozott velük: megkérdezte tőlük, mennyi aranyat kérnek ősi szálláshelyük megváltásaképpen. A spanyolok nagyon nagy mennyiséget neveztek meg, amit azonban a canariak szó nélkül megfizettek. Ennek ellenére a spanyolok megszegték adott szavukat. Ennek következtében azután a canariak is részt vettek az ősmagyar törzsek szabadságharcaiban és küzdöttek az erőszakos spanyol-kechua nyelvcsere bevezetése ellen. Ez a hatalmas törzs birtokolta a hajdani ragyogó ősmagyar világvárost, a Kánok Kánjának városát /Chan-Chan Észak-Peruban/. E város ma romokban hever, és sivatagi homok fedi. Ennek ellenére a 20 km2-nyi területen fekvő rombáros még ma is lenyűgöző látvány: a még fennálló falak dúsan vannak díszítve; ma is láthatók az öntöző csatornák, melyek a nagyvárost behálózták. Esztétikailag a mai városépítők mintának vehetnék e várost. Ez az ősmagyar törzs - ugyanúgy, mint sok más nagyár törzs hosszú évezredeken keresztül termékenyítette meg az emberiséget ragyogó ősi kultúrájával. Ez a törzs szerepel úgy legismertebb hagyományokban, mint a Bibliában is. A Bibliában Kánaán néven szerepel. Ez a törzs alapította a jelenlegi Izrael területén is meglévő legősibb városokat, melyekből az új jövevények idővel kiszorították az őslakókat; a jövevények nemcsak templomaikat, városaikat és kultúrájukat vették el, hanem hagyományaikat és történelmüket is kisajátították. Josephus Flavius zsidó történetíró a következőket írja Kr.u. 75-ben:

"Jeruzsálem uralkodója kánaáni uralkodó volt, akinek a neve az ottani nyelven igazságos királyt jelent és valóban az is volt. Ezért mindenekelőtt az Istennek és a papoknak szolgált, megalapította a templomot és a várost, amelynek régente Solyma volt a neve, s erről Hierosolymának, vagyis Jeruzsálemnek nevezte el. Később Dávid zsidó király a kánaániakat elkergette a városból és törzsrokonait telepítette be oda."/Josephus Flavius: A zsidó háború. X. fejezet, 436. old. Bp. Gondolat kiadó, 1964./

 

A Biblia a magyar őstörténet fontos fejezeteit tartalmazza. Ballagi Mór, a magyar nyelv értelmező szótárában a következőket írja: "Jász, fn.l./a.m. íjász; inn.2/ a Tisza vidékén Heves és Pest megyével határos kerületben lakó nép, mely most már a magyarral egészen egybeolvadt; a régi zsidó nép szomszédságában a vele folytonos ellenségeskedésben élt törzs, a filiszteusok."

/Ballagi Mór: A Magyar Nyelv Teljes Szótára. I.k.A-K.637.o1d. Pest, 1873. Heckenaszt Gusztáv/

 

"AZ ELVESZETT TÖRZSEK"

 

A zsidó tudósok, történészek és kutatók Amerika területén keresik az '"elveszett" zsidó törzseket, amelyek szerintük "visszatértek" Amerikába. Ebből a célból minden anyagi segítséggel ellátott expedíciók és tudományos kutató társaságok, Amerika összes levéltárát felforgatták és megkísérelték a legmerészebb, legképtelenebb nyelvészeti bravúrokat is, de mindez ideig nem találtak az "elveszett" törzsek nyomára. Hiszen nem is találhatták meg azokat a törzseket, mert bár valóban létezte és léteznek ma is, de nem zsidó, hanem ősmagyar törzsek ezek. A félreértés onnan származik, hogy amikor a zsidóság kisajátította a közeli keleten élő magyarság városait és kultúrjavait, ugyanakkor kisajátította a magyarság ősi múltját is, Ilyen módon jutottak az "amerikai" magyar őshaza területén ma élő ősmagyar törzsekről szóló adatokhoz, amelyeket azután a magyar kultúra kisajátításakor zsidó törzseknek nyilvánítottak.

Ezért történhetett meg, hogy amíg a zsidóság kisajátította a közeli keleten élő magyarság városait, mégpedig teljes anyagi bevetéssel és mégsem tudott eredményt elérni, addig Móricz János minden segítség nélkül, egyedül és a tudósvilág ellenszenvétől kisérve megtalálta az "elveszett" törzseket a magyar őshazában.

 

ÖTVENHÉT EZER

 

Csak egyetlenegy ősmagyar városból, a Kánok Kánjának városából /Chan-Chan/ Észak Peruból 57000 arany szobrot és egyéb tárgyat raboltak el és olvasztottak be a spanyol konkvisztádorok. Csak ennyit mondanak a hivatalos statisztikai adatok; e számban nem szerepelnek a hódítók és rabló társaiknak eltitkolt külön zsákmányai. A Canari törzs híres volt arról, hogy a párducbőrből készült remekbeszabott kacagányt hordott. Az Azuay és Canari tartományban, a canari /Kánaáni/ ősmagyar törzs szállásterületén folyó ásatásokból nagyon sok remekművű fokos került napvilágra. Ugyanott került elő a koronázási jelvényekhez tartozó jogarnak a hasonmása is.

 

NEM KÍVÁNATOS LELETEK

 

A Két-Ős királyságnak Canari és Azuay tartományában a kánaáni törzs ősi szálláshelyén az ásatások olyan leletanyagot hoztak napvilágra, mely a legtisztább kánaáni kultúra jelenlétét igazolják. Miután ez ellenkezik a "tudósvilág" állításaival, e leleteket egyszerűen hamisítványoknak minősíti, nem törődve azzal, hogy az ásatásokból előkerülő nagyon értékes arany ékszereket semmi esetre sem volna érdemes hamisítania, pl. P. Crespinek, akinek ilyenekből már gyönyörű múzeuma van Cuencaban /Mór/. - P. Crespinek, aki már régen folytat ásatásokat és kutatásokat, régebben több becsületes kutatónak a figyelmét felhívta arra a tényre, hogy a leletek kánaániako Igaz, hogy P. Crespi, Segarra és mások sem tudták, hogy a leletek tulajdonképpen tiszta magyar eredetűek, hogy még a légtornászások útján sem lehetne ezeket más kultúrával, mint a magyarral kapcsolatba hozni. A Guenca-i /Mór/ gyűjtemény egyik legszebb és legértékesebb darabja az un. Azuay-i arany korona, amely a régi nyílt magyar koronával kell, hogy azonos legyen.

 

AGYAFÚRT

 

A Két-Ős királyság területén úgy, mint az Inka Birodalomban is, a halomsírokból előkerült koponyák nagyon fejlett sebészeti tudásról tanúskodnak. Előfordult ugyanis több olyan csontlelet, amely a koponyán 3 lyukat is mutat. Ezeket kifúrták és utána ezüst lemezzel fedték be a szabadon maradt agyvelőt. A lyuk szélén látható csontnak a növése jelzi, hogy a műtét sikerült. Hausi házi-t jelent. A közönséges térképen is könnyen találhatunk olyan neveket, mint Inka-hausi /Inka-házi/, Samayhausi /Somogy-házi vagy Sólyom-házi/.Az őshazában élő magyar törzseknek a solymászat volt kedvenc foglalkozása.

 

ARANY ALMA

 

Koronázási Jelvényeikhez tartozik az "Arany Alma" is, de az amiből részünkre "almá"-t csináltak, egészen más jelentőséggel bír Nagyasszonyunk kezében az egész földgömböt jelenti. Ugyanígy ábrázolva, de jelenlegi időszámításunkat megelőzve sok évezreddel, Nagyasszonyunk már megvolt a kisdeddel a karján és a földgömbbel a kezében. Valahol a világ közepén az egyházi és világi kutatásokat nagyon sok érdekes meglepetés várja, ha becsületesen az emberiség ősmúltját kívánják szolgálni, és nem akarnak "almát" csinálni a földgömbből. A Két-Ős királyság területén /Ecuador/ élnek az ún. "Otavalo" indiánok. Híresek szőtteseikről, melyekkel komoly kereskedelmet folytatnak. Ragaszkodnak népviseletükhöz és mindenütt találkozni velük, ahol vásári vagy más eladási lehetőség nyílik. Hófehér gatyában járnak; hajuk be van fonva és derékig ér /férfiak/; vállukra szűrszerű szőttes van vetve. Asszonyaik is nagyon tiszták és festőien szépek az ősmagyar népviseletben; nyakukat többsoros gyöngykaláris ékesíti. Jelenlegi nevük úgy ragadt rájuk, hogy a spanyolok az "odavaló"-ból "otavalo"-t csináltak.

 

HEJ, DE BECSICCSANTOTTAM!

 

A magyar szólások és közmondások minduntalan az "amerikai" őshazára utalnak, sőt nagyon sok esetben ma már feledésbe ment szavakat is használunk ugyanolyan értelemben, mint amilyen az eredeti volt. Ilyen a "be-csicsa-n-tani", melyen enyhén italos állapotot értünk. A csicsa az "amerikai" ősnépek itala, mely kukoricából készül. Tehát amikor valaki becsiccsant, akkor azt mondja, hogy jól beivott a csicsából, ha még az bor vagy más sze-szesital volt is.Becsiccsantott állapotban az "amerikai'' ősnépek ajkáról nagyon sok érdekes dolgot lehet hallani. Ilyenkor életre kelnek őseik és megelevenednek előtte azok, akiket a szívükbe zártak, mert harcoltak a zsarnokok, az inkvizítorok ellen népük szabadságáért. Az egész földrészre kiterjedő ilyen nagy hősük Tupac Amaru, vagy Tumac Amaró Inka, aki le-lecsapott a spanyolokra, bele-belemart az inkvizítorokba és ezért kapta híres melléknevét: Amaru = "amaró", aki belemar az ellenség testébe, hadseregébe. Ennek a híres Tupac Amaro /A maró/ Inkának olyan legendás híre van, hogy még ma is minden felkelést vagy megmozdulást az ő nevében csinálnak, régen pedig nevének puszta említése is rettegésbe ejtette a spanyolokat.

 

ATTILA

 

"La Vie d' Attila" c, könyvet Marcel Brion írta és spanyolra fordította Luis de Arminan. Ez egyike azoknak a könyveknek, amelyek Attila nagyságát lekicsinyíteni igyekeznek és a hunokat, úgy tüntetik fel, mint valami barbár hordát. Ez esetben különös élvezettel igyekezett fokozni mindezt a spanyol forditó, Luis de Arminan. Oly ellenszenvvel ír Attiláról, hogy felmerül a kérdés: lehet-e ilyen előítélettel életrajzíráshoz, azaz fordításhoz nyúlni? Mindennek ellenére oly értékes adatok vannak a könyvben, amelyeket a fordító - ha jelentésüket sejtette volna - feltétlenül törölt volna. Három ilyen lényeges adatot idézünk belőle:

"Rómában felvetődött a kérdés: honnan jöttek a hunok? A közvélemény úgy tudta, hogy a világ másik feléről jöttek". /9. old./"Gyermekkorukban koponyájukat lécekből és szíjakból készült szerkezettel összeszorították." /10. oldal/

"Hőstetteik megtöltötték a kínai krónikákat. Kínában rövid, de rettenetes megjelenéseik rettegésben tartották a dinasztiákat. A kínai történészek titokzatos származást tulajdonítottak ezeknek a különös lényeknek, akik a Kuei-Fong-ból, a lelkek országából jöttek."

 

Ha a római nép hiedelme, hogy a hunok a világ másik feléről, tehát Amerikából jöttek, kétséget hagynának, ott vannak a kínai krónikások, akik meg is nevezik a titokzatos Kuei-Fong-ot, a lelkek országát; rég kiderült, hogy a Kuei-Fong alatt a kínai történészek az amerikai szárazföldet értették. A nyújtott koponya, amely szokást a hunok is alkalmazták, - úgy is mondhatnám - az amerikai népek privilégiuma volt. Ebből világosan következik, hogy még a rosszindulatú életrajzírók és fordítóik is igazolják a hunok amerikai eredetét.Marcell Brion: La Vie d' Attila. - Traduccionde Luis Arminen. Madrid, 1958, Ed. Ares.

 

----------------------------------

HEGYEK, ORMOK, TŰZHÁNYÓK

 

… Imbabura tartományban van a Fuya-Fuya 4.267 m az Imbabura 4.630 m,

a Yana-urcu 4.538 m.

 

… Chimbo-rázo tartományban van a Chimbo-rázo, mely 6.267 m, magasságával jelenleg Equador legmagasabb hegye.

 

… Carchi /Karcsi/ tartományban van a Mayasquer /Magyarkér/ folyó és a columbiai oldalon a Mayasquer /Magyarkér/ hegylánc.

 

… Pichincha tartományban a Cayambo /Kayán/ 5.790 m, az Illiniza két hegycsúccsal; az egyik 5.226 m, a másik 5.130 m; az Atacazo 4.457 m magassággal és az Ilaló tűzhányó 3.191 m.

 

…Tungurahua tartományban van a Tungurahua tűzhányó 5.016 m magassággal. Az Igualata 4.432 m, a Carihuai-rázó 4.990 m és a Sagostoa 4.155 m magassággal.

 

… Kotopaxi tartományban van a Kotopaxi tűzhányó 5.897 m, a Quilind-ana 4.530 m, melynek kráterében a Quilotoa nevű tó van; a Quispicacha 4.530 m, a Quilla-urcu 4.450 m.

 

… Canar és Azuay tartomány folyói közül néhánynak a neve: Rirkay, Tisay, Deleg, Burgay, Taday, Molón, Tabacay, Dudás, Collay, Patukay, Palacay, Marcay, Pucay, Machángara, Shió, Chalcay, Yanunkay, Bolo, Tarqui, Chigta, Galuay, Chan-Chan.

 

Hegyek, ormok, bércek, tavak, folyók és patakok őrzik nevükben a sok-sok évezredes magyar ősiséget; a törzsek és nagycsaládok várják a magyarság rég elment ivadékainak a visszatértét, hogy szellemével és munkájával kivezessék az őshaza népét a sok százados ráerőszakolt sötétségből.

 

Buanos-Aires, 1967. szeptember havában