Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Noé bárkája

2010.03.15

Noé bárkája tán legenda?

 

Mindössze egyetlen konkrét utalás létezik a Bibliában arra, hol is kell keresnünk Noé oly régen elveszett bárkáját:

1Móz 8,4 :

„A bárka pedig a hetedik hónap, tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.” Ki ne hallott volna erről a közkedvelt legendáról, mely még a Bibliában is helyet kapott…

Valóban mindez igaznak bizonyul vagy csupán legenda? Talán tényleg létezett Noé, és a legendás bárkája? Ha igen hol vannak ennek bizonyítékai? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, elég, ha ellátogatunk az Ararát hegységbe. 

Hol van az Ararát? Mi az egyáltalán? Az Ararát név, nem egy konkrét hegyet takar , hanem hegységet, hegyvonulatot, egy nagyobb terület gyűjtőneve. A területi elhelyezkedése igen érdekes, magában foglal több különálló részt is, így például Kelet-Törökországot, Nyugat-Iránt, és Nyugat-Oroszország déli csücskét is. Az Ararát név héberül az eredeti Bibliában „Urartu” egy megfelelője, amely a Kelet-Nyugat Ázsia területén található. Sokan úgy hiszik nem az Araráton kellene keresni a bárkát, ez azonban téves feltételezés. Az Urartu név pontosan azt a területet fedte le a régmúltban, ahol az Ararát is elhelyezkedik jelenleg.  A hegység legmagasabb pontja, melyet valóban Ararátnak becéznek, 5137 méter magasságban található, azonban nem volt mindig ekkora.  A múltban lezajló rendszeres vulkanikus aktivitások következtében a sorozatos lávafolyamok segítségével érte el mai méreteit. Többen azt állították a környéken élők közül, hogy látták a bárkát. „Úgy beszélik, megtalálták a hajót és egy része megtalálható az Araráttól délre. Ezek az emberek szurok (bitumen) darabkákat hoztak a felszínre a hajóból, amelyeket később értéktárgyakként adtak el egy kis faluban.” A dolog itt kezd érdekessé válni. 

 Az 1960-ban véghezvitt expedíció során megtalálni vélték a legendás hajóroncsot. Egy bárkához kísértetiesen hasonlító formációt találtak 29 kilométerrel délre az Ararát legmagasabb pontjától, egészen pontosan 1988 méter magasságban. A területi ásatást Ron Wyatt felügyelte, ő és emberei fedezték fel a maradványokat, amelyet nagyrészt már betakart a hegykéreg és a bazalt. Ahogy a képeken is látszik, csak a hajó teteje látszott ki a földből,többi része már alatta volt. Hosszú évszázadok eróziója takarta szép lassan be e szenzációs leletet, ezért nem vette észre senki. A felfedezés újjá élesztette az Ararát teóriát. Lehetséges lenne, hogy valóban az akkori hegységben feneklett meg a bárka?

A válasz igen! Az egész terület sokkal alacsonyabban feküdt akkor ott, egészen más elrendezésben, talán csak foltokban hasonlított  a mai arculatához. De akkor miért nem az Ararát tetején található ez a lelet? Erre többféle magyarázat is létezik, vannak, akik szerint tévesen hiszi azt a közvélemény, hogy a tetőn kötött ki Noé, ehelyett az ominózus helyet inkább a hegység déli részére teszik. Olyan teória is létezik, miszerint a tetőn megfeneklett bárkát a sorozatos lávafolyamok sodorták le jelenlegi helyére. Ez utóbbira bizonyítékok is vannak, melyet az alábbi kép szemléltet. A nyilakkal jelölt rész a lávafolyam irányát mutatja, a kép körülbelül 3 kilométernyi (2 mérföld) területet fog közre. Jól látható, ahogyan a völgyekben lesodródó lávafolyam egészen az aktuális ásatási területig sodorta a több mint egy futballpálya nagyságú hajót, majd itt lassan tovább rakódtak rá az üledékek, és a meghűlt rétegek. Ezt geológiai vizsgálatok igazolják.

 

Kép

 A bárkát, illetve annak maradványait 1959-ben, az expedíció előtt egy évvel vette észre egy török kapitány, Ilhan Durupinar szatellit képeken. A képeket az amerikaiak is megvizsgálták, mint például a híres fotóelemző és fotó geometrikus, Dr. Arthur J. Brandenberger,egyszer azt mondta: „Semmi kétségem afelől, hogy a képen látható objektum egy hajó. Életem egész karriere során nem láttam ehhez hasonlót egy sztereo fotón!” Az expedíció későbbi támogatói között fontos szerepet játszottak az amerikaiak, néhány kiemelkedő emberrel, mint Rene Noorbergen, a későbbi „The Ark File” című könyv írója és George Vandeman evangelikus lelkész. A helyszínre ellátogatva meglepő módon nem végeztek semmiféle tudományos kutatást, némi fúrás, és dinamitrobbantás után az egész bárkát egy régi geológiai képződmények nyilvánították, tévesen. Évekkel később került újra a képbe Mr. Wyatt, és csapata. Az első 24 túra alatt, amit megszervezett, teljesen elképedt az új felfedezések láttán. Szentül hitte, hogy végre az igazi bárka maradványaira bukkantak. 15 év kemény kutatás következett, melynek során Wyatt bebizonyította az ásatások, és a fémtartalom mérések során, hogy valóban Noé bárkájának maradványai hevernek ott a sár, és lávaréteg által eltakarva. A török kormány hitelesnek találta a végrehajtott teszteket s magát a megtalálás tényét, így Wyatt-nak ítélte a felfedezést. A hír még egy hatalmas újságcikkben is megjelent 1987. Június 21.-én. Először nemzeti parknak nyilvánították, majd később nemzeti kincsnek. Néhány évvel a felfedezés után egy látogatóközpontot épített fel a kormány, melyről rá lehet látni a bárkára és környező területére. Innentől kezdve a világ bármely tájáról ellátogathattak az emberek Noé legendás bárkájához. 

Mr. Osman Baydar, a terület kormányzója a helyi és külföldi kutatókkal együtt avatta fel, illetve nyitotta meg a bárka területét a publikum számára.

 

Kép

 

„Az elmúlt években Törökország is csatlakozott a világ leglátogatottabb országaihoz. Egészen biztos, hogy a Bibliában említett Noé bárkája itt fekszik! Büszke vagyok rá, hogy ezt a területet a bárka végső nyughelyének nevezhetem, mellyel milliók figyelmét keltem fel szerte a világon! Szeretnék köszönetet mondani a helyi és külföldi kutatóknak, Mr. Wyatt-nak, és mindenkinek, aki a kutatásban közreműködött. A jövőben szeretnénk ezt a helyet megnyitni a turistáknak, hogy minden ember megtekinthesse a feltárt csodát.”

Mr. Osman Baydar

 

Kép

 

A török kormány még az országutakon is reklámozta a megtalált maradványt. A néhány kilométerenként kitett táblák mutatják, milyen messze van még „Noé nagy hajója”. A képen látható férfi mellett elhelyezett felirat azt jelzi, hogy már csak 8 kilométer (5 mérföld) van hátra.

 

 

Kép

 

A bárka maradványai 152 méter hosszúak. A fenti két kép egyikén a Kitty Hawk repülőgép anyahajóval összevetve látható, a másikon pedig a híres Titanic vázlatával. Ez utóbbi kapcsán szokták megjegyezni az azóta oly elhíresült mondást: „A bárkát amatőrök építették, a Titanicot szakemberek.”

 

Kép

 

A barna kőréteg reprezentálja a bárka maradványainak mai látványát, míg a világosbarna váz az eredeti tervet (rekonstrukciók alapján 3 szintesnek feltételezik a bárkát). Jól látható a három elkülönülő szint, melyet a Bibliában is megemlítenek. „Készíts alsó, középső és felső emeletet, mert én özönvizet fogok hozni a földre…”

 

1978-ban Wyatt ismét ellátogatott a helyszínre, néhány nap múlva egy hatalmas földrengés rázta meg Dél-Törökországot” A helyszínre visszalátogatva döbbenten tapasztalta hogy a rengés következtében a bárka maradványai szabadon hozzáférhetők lettek. Legalábbis a rengeteg erózió hatására több helyen leomlott róla a hegykéreg. Az alsó képen látható, hogyan néz ki a földrengés után, jelenleg.

 

Kép

 

 

Kép

 

A bárka tele volt fémillesztésekkel, melyek valószínűsíthetően a hatalmas fák/fatönkök biztonságos összeillesztésére szolgáltak. A felső kép 2000-ben készült a helyszíni kutatások során. Jól látható a képeken hogy két fémszegecs közül az egyik már hiányzik. Egy nagy fémlap helyezkedett el a szegecsek mögött, ezt az odaközelített fémdetektor is alátámasztotta. Nem kell meglepődnünk, hogy különféle fémeket találunk a bárkában. A Bibliában is le van írva: „Cillá is szült: Túbalkaint, minden réz, és vasszerszám kovácsmesterét…” (Mózes első könyve, 4:22)

 

Kép

 

A következő képeken Ron Wyatt által talált, meglepően épen maradt szegecsek láthatóak. Ezeket használták fel a bárkában is. Analizálták őket, s mint később kiderült, magas fémtartalommal rendelkeztek. Többek között tartalmazott alumíniumot, titánt, és magnéziumot. Néhány kritikus szerint Wyatt csak egy jópofa hamisítványt készített és szó sincs arról, hogy a bárkában találta volna. Nos, később találtak még a helyszínen hasonló szegecskéket, ezeket is vizsgálatnak alávetve kiderült, szintén tartalmazzák a fent felsorolt elemeket. A Knoxville-i Galbraith laboratórium is szemügyre vette a mintákat, mire egy részletes analízist készítettek belső tartalmukról. Az eredmény 8,35% vasat, 8,35% alumíniumot, és 1,59% titánt mutatott. Alumínium és titán nem található meg a természetben, pláne nem ilyen formában és százalékban, így egészen biztos volt hogy ember alkotta dologról volt szó. Noha azt sem utolsó szempont figyelembe venni, hogy a szegecseket többnyire a bárka körül találták, az is lehet, hogy az évszázadok alatt ásták el azokat a helyszínen. – Gondolhatnánk naívan. - Egy másik különös példányt a bárka oldaláról szedtek le kutatók. Természetesen ezt megvizsgálva is arra jutottak, hogy emberkéz alkotta. A 2001-ben elkészült jelentésben 8,08% alumínium, 8,24% vas, 1,34% titán, és 3,82% magnézium arány szerepelt. Valószínűleg valamiféle fémburkolat vége lehetett. Később a feltárás helyszínén egy 1,2 méter hosszú fémburkolatot távolítottak el a bárkáról. Ezután még egy átofgó kutatás következett. Fémdetektorokkal vizsgálták át ismét az egész roncsot, mire újabb érdekes dologra bukkantak. A hajó oldalából derékszögben egy hatalmas gerenda állt ki, mely tele volt vaspelyhekkel. A szóban forgó gerendán jól kivehetőek voltak a megmunkálás (nyújtás, kalapálás) nyomai. Analízisnek kitéve megállapították, hogy 91,84% vastartalommal bír. Persze a tisztesség azt diktálja hogy megjegyezzük: A láva is tartalmazza ezeket az elemeket valamilyen arányban, így akár az is lehet hogy ez befolyásolta a laboreredményeket.

Ballasztokat (nehezékeket) is tartalmazott a bárka. Később ezeket is megtalálták.

Vélhetően akkor kerültek le a bárka mélyére, mikor a hajón dolgozók készen lettek a gerendákkal, és a faoszlopokkal. A ballaszt egyébként a hajó egyensúlyát szolgálja, illetve azt, hogy ne boruljon föl a vízfelszínen. Képzeljünk csak el egy hajót ballaszt, azaz teher nélkül. Persze nem ezek a kövek voltak az egyetlen terhek, amiket megtaláltak a hajó alján. Ilyen volt az a mangánból készült ballaszt is, melyet vélhetően folyékony állapotban öntöttek a bárka fenékre, ahol szép lassan felvéve a hajó alakját, megkeményítette azt. Domború oldalán valamiféle bevonat található a másik oldala magas fémtartalommal rendelkezik.

 

Kép

 

A bárka nyugati oldalán található ez a négyzet alakú képződmény. Kicsit olyan hatást kelt, mintha még munkálták volna mikor forró volt és épp leűlt. Valószínűleg magasabb hőfokon történhetett, ezért lett ilyen különös, viaszos felszíne. Emberkéz alkotta, vagy a természet rafinált játéka?

 

 

Kép

 

A hajótest keleti, egyben elülső oldalát Ron Wyatt, és társai kezdték el „kapargatni” valamikor 2001-ben. A lemálló anyagréteg alatt újabb felfedezésre bukkantak. Az eljárás során függőleges fabordázatokat találtak, mintaszerűen ismétlődve, melyek a hajóvázat alkották. Egy sötétebb, az egész romon átívelő fagerendát is észrevettek, ami nem volt más, mint az egykori hatalmas keelson (kelson, vagy kelszon) maradványa. Hogy mi is az a Keelson?

A Keelson nem más mint a hajó tulajdonképpei hosszmerevítője. A másik (alsó) képen látható, hogy pontosan hogyan is néz ki.  A hajó gerinceként szolgál, ha ez törik, akkor a hajó is halálra van ítélve. A bárka vázát természetesen a vízszintes és a függőleges faoszlopok mellett támogató, vagy úgynevezett "töltelékoszlopok" is kiegészítik.

 

Kép

 

Ez a kép (fent) egy megkövesedett derékszög alakúra vágott fáról készült. Ron Wyatt találta, szintén a bárkában.

 

Kép

 

Ezen a fotón (fent) pedig egy különösen érdekes dolog látható, melyet szintén Wyatt ásatott ki. Egy hatalmas megkövesedett fatönk, mely megmunkálás nyomait viseli. A fa három jól látható rétegből áll a végén egy kiálló, ragasztó szerű anyaggal, amely feltételezhetően szurok. Elemezték, és bebizonyosodott, valóban megkövesedett fáról van szó. A fa színe és rétegessége miatt könnyen lehet szó a híres Bibliában szereplő Góferfáról .

 

Kép

 

A fenti képeken fúrások nyomát lehet látni, fúrt lyukakat melyeket Wyatt és csapata végzett el a helyszínen. A lyukak elvezettek egészen a bárka közepébe , ahol  áthaladt egy olyan kamrán is, amely megkövesedett állati ürülékeket is tartalmazott. Ezt a kamrát jobban megvizsgálva találtak még macskaszőrt és emberi hajat is. Vélhetően Noé itt tarthatta az állatokat, legalábbis ezt a következtetést vonták le a kutatók a megkövesedett ürülékekből és a szőrből.

 

Kép

 

A bárkáról rengeteg rekonstrukció készült, de a legpontosabbnak a fenti illusztrációt tekinthetjük. A modellen jól látható, hogy a bárka az úgynevezett „spaceframe” (mátrixhálós elrendezés:3D körökben használt alternatív elnevezés/fogalom) technikával készült. Eleinte úgy gondolták, hogy a modern kor embere találta fel ezt az építési módot, de valószínűsíthető hogy Yahweh-től (Isten) ered az eredeti verzió, mikor épp Noénak tervezte a bárkát. (Egyébként Noé nem egyedül építette meg, lássuk be erre képtelen lett volna bárki) mivel a Biblia is leírja hogy fából készült, így csak ezen a módon épülhetett meg. Abban minden kutató egyetért, hogy a hagyományos hajóépítési technikák ehhez a mérethez nem lettek volna elegendőek. Egyszerűen nem létezett olyan erős fa, amely bírta volna a terhelést. Ha viszont a „spaceframe” módszerrel építették meg a bárkát, a képen látható módon (tessék figyelni a szinte minden irányba "terjeszkedő" támasztékokat a vízszintes és függőleges faoszlopokon kívül) úgy hogy vasszegecsekkel illesztették össze a fát a szerkezet stabil maradt és elbírta saját maga súlyát. Ezzel a hajó olyan rugalmassá és masszívvá állhatott össze, hogy körülbelül tízszer erősebb volt bármely akkori hajónál. Ez egyébként arra is magyarázatot ad, hogyan vészelte át egyáltalán az Özönvizet.

Kép

 

 

A Góferfára is külön ki kellene térnünk. A kutatás mai állása szerint ugyanis nem létezik ilyen. Illetve hogy egész pontosak legyünk, nem sikerült még azonosítani egyetlen ma élő fafajtával sem, sem kihaltakkal a múltból. Bizonyos cédrusfajtákkal azonosítják néhol, tévesen, míg van, aki esküszik arra, hogy az Amerikában honos „Cladrastis kentukea” nevezetű fa az a bizonyos Gófer fa. Illetve a Gófer fának egy közvetett leszármazottja.

Az igazság azonban sokkal kiábrándítóbb, mert lehetséges, hogy ez a fafajta a szó szoros értelmében mint olyan, nem is létezett. A „Góferfa” elnevezés ugyanis kevesen tudják, de téves. Egy félrebetűzésből eredő ősrégi hiba, melynek utána lehet járni. Az eredeti betűzése: „Kóferfa”. A legtöbb Bibliában Gófer szerepel természetesen, pedig a helyes leírás a K lenne. A Héber nyelvben a G-nek és a K-nak megfelelő betűk kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Az első Bibliafordítás óta rosszul szerepel tehát az Ószövetségben ez a szó és az  információm szerint ennél még sokkal több apró fordítási hibákat is tartalmaz a Biblia. Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy a Góferfa, mint olyan nem létezik, helyette Kóferfa van. Szőrszálhasogatásnak tűnik, de nem mindegy, ugyanis a Kófer fa egy Kóferrel (Kopher) bevont közönséges fát jelent. A Kófer pedig nem más, mint szurok. Így rögtön összeáll a kép a szemünk előtt, s talán megértjük miért találtak egy csomó szurkot a bárkában.

 

Kép

 

A bárka egyik alap felszereltségéhez tartozott a horgonynak (Anchor Stone) használt, általunk csak „horgonykőnek” becézett formáció. A képen is jól látható hatalmas mérete, és nagy valószínűséggel szintén tetemes súlya. Minden bizonnyal lehorgonyzáshoz használták, illetve ezzel mérhették bizonyos időközönként a vízszintet. A 12 vagy még több horgonykövet a bárka roncsainak közvetlen körzetében találta Ron Wyatt 22 kilométerre Kazan falujában. Jól láthatóak a kőbe vésett keresztszerű mintázatok. Hogy milyen módon vihették a fedélzetre ezeket a hatalmas köveket, több magyarázat született, de szinte biztosak lehetünk benne hogy nem elefántokkal vitették föl, mint ahogyan sok helyen olvasni lehet. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a legénység maga tette ezt meg. Ennek csak az mond némileg ellent, hogy mint tudjuk, a legénység igen alacsony létszámú volt. (a Bibliában leírtakkal ellentétben lehetséges ugyanis hogy nem csak Noé és családja élt a hajón) Több tucat oldalon át elemezhetnénk még Noé és bárkájának történetét, a bizonyítékokat, cáfolatokat, teóriákat, és Isten a tudója, talán sor kerül még erre is a jövőben.

 

Kép

 

Összegyűjtve azokat a dolgokat,amelyek egyértelmű bizonyítékként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy valóban az igazi, és hamisíthatatlan Noé bárkája fekszik az Ararát hegységben.:

 

1. Biztosan egy bárka maradványaira bukkantak. Fagerendákat, vaspelyheket, fémtartalmú oszlopokat emeltek ki a föld alól. Az egész hajószerkezet félig a földben hever, ezt a mérések és szimulációk, ásatások is megerősítik.

 

2. A hajó hossza 152 méter, ami  megfelel a Bibliában leírt 300 könyök hossznak (300 Egyptian Royal Cubit).

 

3. A bárka roncsának nyughelye megegyezik a Bibliában leírtakkal. „A bárka pedig a hetedik hónap, tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.”

 

4. Vélhetően megkövesedett gyümölcsöket, élelmiszert és magvakat tartalmazott,amelyeket laborvizsgálatok igazoltak.

 

5. Magas fémtartalmú illesztéseket és szegecseket találtak a bárkában. A laborban elvégzett analízist követően kiderült hogy titánt és alumíniumot is tartalmaztak, melyek emberkéz alkotta elemek.

 

6. Függőleges fagerendák bizonyítják a hajó szuperstruktúrájának létezését, továbbá a vízszintesen elhelyezett faoszlopok és a hatalmas keelson, illetve a mátrixban kialakított támasztékok létezése is megcáfolhatatlan.

 

7. Van egy kis falu a bárka közelében 1981 méter magasságnál. Ez igazolja a környékbéliek állítását: „Úgy beszélik, megtalálták a hajót, egy része megtalálható az Araráttól délre. Ezek az emberek szurok darabkákat hoztak a felszínre a hajóból, melyeket később műtárgyakként, értéktárgyakként adtak el egy kis faluban.”

 

8. A fölfedezés hírét a Török kormány azonnal felismerte. Elsőnek nemzeti parknak, majd nemzeti kincsnek nyilvánították. 1987-ben hatalmas cikk jelent meg a nyomtatott sajtóban.

 

9. Egy látogatóközpont épült a bárka közelében a turistáknak, miután a kormány elfogadta a roncsokra irányuló bizonyító vizsgálatok eredményét.

 

10. Hatalmas horgonyköveket (Anchor Stone) találtak a bárka közvetlen közelében, illetve a néhány kilométerrel arrébb heverő Kazan faluban.

 

11. A bárka egy „Cesnakidag” (Cudi Dagi) nevű hegytetőn nyugszik, melynek neve angolra átfordítva „Doomsday” (Ítéletnap).

 

12. A bárka belsejébe fúrt alagutakon át elérték a különböző kamrákat, melyekben székeket, munkaeszközöket, megkövesedett állati ürülékeket találtak.

 

13. A radarszkennek bebizonyították hogy a bárka formációja belül üregekkel telt, különböző kamrákat, öntöző rendszert, állattartó kamrákat, hordókat tartalmaz, jobb oldalán pedig egy hatalmas ajtó van. A hajótest közepén egy nagy nyitott központi részt is találtak, vélhetően itt ágazott szét a levegő a három szintre.

 

Forrás:

Zavatszki Milán, Kovács Kornél és Kovács Tímea kutatásainak eredményeiből.

Véleményeik:

Összegezve tehát rengeteg mindenre gondolhat a földi halandó. És emellett még mindig milliónyi megválaszolatlan fogós kérdés maradt a fejünkben. Hogyan volt elég az állatoknak és a legénységnek ilyen hosszú útra az élelem? Hogyan férhetett el minden állatfaj a bárkában, mikor tudjuk nagyon jól, hogy ez képtelenség? Valóban lehetséges lenne, hogy egyedül építette fel Noé ezt a hatalmas mestermunkát, vagy segítséget kapott?

Nos a kérdésekre a választ saját fejünkben kell keresni. Mindenki azt válaszolja odabenn magának, amit hisz. Ezen nincs is mit ragozni. Összedugtuk a fejünket, és megpróbáltunk közös nevezőre jutni ebben a roppant kérdéses ügyben. Arra jutottunk, hogy valóban lehetséges lenne, hogy az igazi Noé bárkáját találták meg az Ararát hegységben. A sok egybeesés valóban túl sok ahhoz hogy véletlenről beszéljünk. Mindazonáltal nem egészen úgy kell az egészet elképzelni, mint a Bibliában. Szerintünk valódi történet Noé esete, viszont az idők folyamán az egészet megszínesítették, ahogyan az unalmas népi legendákat szokták. Mindig hozzátettek valamit, már csak a Biblia miatt is. Úgy nem kerülhetett volna bele az Ószövetségbe a történet hogy Noé tervezőt fogadott, majd legénységével megépítette a hatalmas bárkát, és családjával, s különféle idomított állatokkal együtt hosszú időkig hánykolódott az Özönvízen, melyet csupán valami hatalmas áradás, vagy egy óceánba csapódó meteorit okozhatott. Túl unalmas, túl kiábrándító lenne nem igaz? 

 

Csonka Krisztián